Sok évvel ezelőtt összefutottam egy régi cimborával. Beszélgettünk erről-arról, elmondta, hogy épp akadt valami munkahelye, nehéz munka és elég gyengén fizetik, de nincs más választása, ugyanakkor érzi, hogy nem tud megfelelően táplálkozni, lassan felőrli, feléli szervezetét. Nem tudsz valami tippet adni, kérdezte, hogy inkább mit érdemes kajálni, legyen olcsó és tápláló. Ilyesmit az egyetemi tankönyvek nem írtak, így hát csak egy libacomb-árnyékos viccel tudtam szolgálni, jót kacagtunk, és el is felejtettük az egészet.Illetve majdnem. Azt hiszem, harmad éven tanultunk higiéniát, ott előjött a téma, az élelmiszerek összetétele (cukrok, zsírok, fehérjék százalékos arányban) és tápértéke, akkor eszembe jutott a kérdés. Támadt egy ötletem.
Egy olyan szoftvert, programot kellene írni, amelyik megmondja, hogy minimális összegből hogyan lehet maximális tápértéket kihozni. Persze, be kell vezetni a beszerezhető élelmiszerek listáját (igen, manapság ez a lista végtelen – a világnak ezen a részén), be lehet írni mindennek az összetételét (vannak táblázatok) és az árát (ami ugye változó), be lehet írni, hogy miből mennyi van otthon (nem kerül semmibe). Ha készen áll az aktualizált adatbázis, megadjuk, hogy mennyi pénzből akarunk egy ételt összeállítani, és voilà, előugrik egy vagy több megoldás, a huszonegyedik század tudománya végre segíti a szegény embert, hogy mondjuk 1 lejből ne egy (vagy két) kiflit vegyen, hanem 2 tojást, s egye meg egy szelet kenyérrel. Mondtam egy kollégámnak, mit szól az ötlethez, azt mondja, biztosan adna azért fura társításokat is, néhány vicces receptet el is képzeltünk, jót kacagtunk rajta, és el is felejtettük az egészet.
Illetve majdnem. Ma délután a játszótéren összefutottam azzal a bizonyos régi cimborával, aztán később belenézek a száradafás blogba, ott ír egy no-budget receptet Conquest of Paradise címmel. Mondom a feleségemnek, olvassa el, aztán elmondtam neki is a meg nem írt szoftver-tervet, aztán valami poénnal el akartam hessegetni, hogy írhassam, hogy jót kacagtunk rajta, és el is felejtettük az egészet, de valahogy nem jön az a poén, meg az a program sem tűnik olyan nagy szamárságnak, meg ha nem csinálok valamit, előbb-utóbb újra visszajön a téma.
Ha ismertek valakit, aki ért a programozáshoz, és van annyi ambíciója és szabad ideje, szóljatok neki, szabadítson meg ettől a rögeszmétől.
Egy olyan szoftvert, programot kellene írni, amelyik megmondja, hogy minimális összegből hogyan lehet maximális tápértéket kihozni. Persze, be kell vezetni a beszerezhető élelmiszerek listáját (igen, manapság ez a lista végtelen – a világnak ezen a részén), be lehet írni mindennek az összetételét (vannak táblázatok) és az árát (ami ugye változó), be lehet írni, hogy miből mennyi van otthon (nem kerül semmibe). Ha készen áll az aktualizált adatbázis, megadjuk, hogy mennyi pénzből akarunk egy ételt összeállítani, és voilà, előugrik egy vagy több megoldás, a huszonegyedik század tudománya végre segíti a szegény embert, hogy mondjuk 1 lejből ne egy (vagy két) kiflit vegyen, hanem 2 tojást, s egye meg egy szelet kenyérrel. Mondtam egy kollégámnak, mit szól az ötlethez, azt mondja, biztosan adna azért fura társításokat is, néhány vicces receptet el is képzeltünk, jót kacagtunk rajta, és el is felejtettük az egészet.
Illetve majdnem. Ma délután a játszótéren összefutottam azzal a bizonyos régi cimborával, aztán később belenézek a száradafás blogba, ott ír egy no-budget receptet Conquest of Paradise címmel. Mondom a feleségemnek, olvassa el, aztán elmondtam neki is a meg nem írt szoftver-tervet, aztán valami poénnal el akartam hessegetni, hogy írhassam, hogy jót kacagtunk rajta, és el is felejtettük az egészet, de valahogy nem jön az a poén, meg az a program sem tűnik olyan nagy szamárságnak, meg ha nem csinálok valamit, előbb-utóbb újra visszajön a téma.
Ha ismertek valakit, aki ért a programozáshoz, és van annyi ambíciója és szabad ideje, szóljatok neki, szabadítson meg ettől a rögeszmétől.
Néha jó lenne egy ilyen szoftver. Mert elég sokszor elhangzik, mi a francot főzzünk? Sok kaját kihagytunk a menüből, mert elfelejtettük. Például újra felfedeztem a főtt tojást. Elgondolkoztam, talán évek óta nem ettem főtt tojást. Mégiscsak butaság ez. Az sem lenne hülyeség, hogy egy évre beprogramozná nekünk a kaja büzsét. Egy ilyen cucc ki tudná számolni a szezonális kajákat is. Biztos vagyok, hogy olcsóbban és jobban tudnánk élni vele. És bármikor alakíthatnánk rajta. Az sem jó, hogy három féle levessel éljük le az életünket és a legolcsóbb szalámival. És jó lenne a magamfajta apukáknak is egy ilyen progi, mert csak beadom neki az entert és nyomtatná ki a heti bevásárló listát, receptet, miegymás.
VálaszTörlésSzerintem jó a gondolat.