"Jelen ismereteink szerint éppoly kevéssé van filológiai fogódzónk arra, hogy a költő Kierkegaard-t olvasta volna, mint hogy Heidegger követését feltételezzük róla."
- olvasom
valahol József Attiláról. Nem vagyok irodalmár, de ehhez van egy meg... akarom mondani,
bejegyzésem. József Attila egyik versét egy barátom profiloldaláról ismerem. Érdemes elolvasni:
Imádság megfáradtaknak
Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jó szándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
Akár az égben laksz, akár a tejben,
A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szivünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
Most mégis, megfáradván
Dícséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.
Akarom.
A vers alapgondolata engem is megragadott, arra gondoltam, hogy a XXI. század szekularizálódó világában ez a fajta vallásos magatartás - meglátjátok - fel fog értékelődni. Ismertem tehát ezt a gondolatot, amikor Szabados Ádám
blogján az alábbi idézetre bukkantam:
"Te magad az út és az élet voltál – és csakis követőket akartál. Serkents fel hát minket, ha elbóbiskoltunk volna az igézettől, szabadíts meg tévelygésünktől, hogy csodálni, vagyis hogy imádattal akarunk csodálni Téged, ahelyett, hogy követni akarnánk és hasonlítani Hozzád." (Kierkegaard)
Nem lehet nem észrevenni, hogy ugyanarról a gondolatról van szó - aki az eredeti szövegkörnyezetet is fellapozza, az meggyőződhet erről. Nem tudom, pontosan mit jelent, hogy "filológiai fogódzó", de a fenti két idézetet józan paraszti ésszel bizonyítéknak tekintem arra nézve, hogy Kierkegaard gondolatai eljutottak József Attilához.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése