Amikor Hamvas Béla egyik írásában rábukkantam a papiros-függőségről írott részre, rögtön elhatároztam, hogy lefordítom orvosi nyelvre. A kórházi tevékenységünk alig 10-30%-a áll tulajdonképpeni betegellátásból, ezt leszámítva minden időnket és energiánkat dokumentálásra, nyomtatványok kitöltésére fordítjuk. Nagyon visszafogott kifejezés az, hogy papírkórban szenved az egészségügy. Nem úgy Hamvas Béla gondolatmenete...
Khm!
Papiros, papiros. A kórházak működési szabályzata, az orvosi tankönyvek, a kórházi kibocsátó levél, a recept, az orvosi folyóiratok, a gyógyszerek prospektusa, mind papiros. Papiros az orvostudomány, az orvostörténet, papirossal van tele a kórház, az egyetem, az egészségügyi főiskola, a kórház archívuma mind akta és akta, és a betegeket papirossal küldik, a beteget papiroson utalják be, a műtétbe papiroson egyeznek bele, és a kórlefolyást és a boncolási jegyzőkönyvet papirosra írják, és papirost nyomnak az orvos zsebébe, mondd, mi lenne, ha valamely elemi változás következtében az egészségügyben minden papiros egy perc alatt fellobbanna és elégne? Nem lenne többé se tankönyv, se orvostudomány, se gyógyszerkutatás, se publikáció, se géntérkép, se influenza-hisztéria, se orvosbotrány, se szerződés a biztosítóval, se orvosi könyvtár, sem kórlap. Betegek lennénk, vagy végre egészségesek? Elvégre minden kórkép és minden szindróma és a diagnózisok elégnének, a látleletek és a beutalók és az újszülöttek kórházi papírjai és az orvosi diplomák és a professzori címek és a kórházigazgatói kinevezések és az orvosi igazolások és a rokkantsági nyugdíjak és a betegszabadságok, mi lenne a páciensekkel, mi lenne velem? A kórházak kiürülnének, az egészségügyi rendszer összeomlana, nem lehetne a rendelőbe vagy a kórházba menni, az orvosok eltűnnének, a fájdalomnak nem lenne neve, nem lenne orvostudomány, gyógyszer, a gyógyszergyárakat és gyógyszertárakat bezárnák, a kutatók tökhülyén bámulnának egymásra, a miniszterek azt kérdeznék, hát ez volt az egész egészségügy, papiros? Amikor ez először eszembe jutott, félni kezdtem. Mindaz, amit a szakmában fontosnak tartottam, néhány könyvben és a jegyzeteimben van. Mindez elporladna. Másnap már nem féltem. Vesszen! Fáj? Nagyon. Sok év munkája. De mit nyernék! Erre gondolj.
Papiros, papiros. A kórházak működési szabályzata, az orvosi tankönyvek, a kórházi kibocsátó levél, a recept, az orvosi folyóiratok, a gyógyszerek prospektusa, mind papiros. Papiros az orvostudomány, az orvostörténet, papirossal van tele a kórház, az egyetem, az egészségügyi főiskola, a kórház archívuma mind akta és akta, és a betegeket papirossal küldik, a beteget papiroson utalják be, a műtétbe papiroson egyeznek bele, és a kórlefolyást és a boncolási jegyzőkönyvet papirosra írják, és papirost nyomnak az orvos zsebébe, mondd, mi lenne, ha valamely elemi változás következtében az egészségügyben minden papiros egy perc alatt fellobbanna és elégne? Nem lenne többé se tankönyv, se orvostudomány, se gyógyszerkutatás, se publikáció, se géntérkép, se influenza-hisztéria, se orvosbotrány, se szerződés a biztosítóval, se orvosi könyvtár, sem kórlap. Betegek lennénk, vagy végre egészségesek? Elvégre minden kórkép és minden szindróma és a diagnózisok elégnének, a látleletek és a beutalók és az újszülöttek kórházi papírjai és az orvosi diplomák és a professzori címek és a kórházigazgatói kinevezések és az orvosi igazolások és a rokkantsági nyugdíjak és a betegszabadságok, mi lenne a páciensekkel, mi lenne velem? A kórházak kiürülnének, az egészségügyi rendszer összeomlana, nem lehetne a rendelőbe vagy a kórházba menni, az orvosok eltűnnének, a fájdalomnak nem lenne neve, nem lenne orvostudomány, gyógyszer, a gyógyszergyárakat és gyógyszertárakat bezárnák, a kutatók tökhülyén bámulnának egymásra, a miniszterek azt kérdeznék, hát ez volt az egész egészségügy, papiros? Amikor ez először eszembe jutott, félni kezdtem. Mindaz, amit a szakmában fontosnak tartottam, néhány könyvben és a jegyzeteimben van. Mindez elporladna. Másnap már nem féltem. Vesszen! Fáj? Nagyon. Sok év munkája. De mit nyernék! Erre gondolj.
erdekes gondolatmenet!
VálaszTörléstenyleg, mit nyernel?
eva
Mindenki mást. Én pl. szabadságot, egyenlőséget és testvériséget :)
VálaszTörlésNagyon sok igazsag van benne.Sot, ami a kulonlegesebb, hogy az ember maga teszi ezt az eletet egyre bonyolultabba, sajat magat szoritva korlatok kozze, pedig mennyire kell is nekunk/meg szeretjuk is a szabadsagot.
VálaszTörlésNa de a szabadsagnak is vannak erkesebb "oldalai" is:
"Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít."
Es meg egy: a "mindenki mast" is màr megfogalmazta valaki régebben - "Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem."
Ertekesek azert, az ilyenszeru "agyfuttatas".
Kivanok neked meg sok-sok nyeremenyt!
üdv, eva
:) köszönöm.
VálaszTörlésTetszik ez a "bevállalt szolgaság" megközelítés. Még gondolkodnom kell rajta.
Ez olyan mint a számokkal, mi találtuk ki de nagyon hasznos.Először végigondolva nekem nemsok veszítenivalóm volna de NEKED.Nem tudnál segíteni a gyerekeken mert nem lett volna ahonnan tanulj stb. Azt megértem ha nem volna dokumentáció(bár az is nagy veszteség volna)de a könyvek a tudást jelentik.Nekem inkább vesszen a fenenagy szabadságom,egyenlő sem akarok lenni,testvériség pedig még az ősemberek között sem volt.Egyébként nagyon-nagyon tetszett ez az elmélkedés.Ezért érsemes olvasni az írásaidat :) Köszi
VálaszTörlés