Van egy
bűvészmutatványom, amit valamikor jól begyakoroltam, de soha nem adtam elő. Csak
egy pakli magyar kártya kell hozzá.
Tisztelt
közönség, itt van ez a pakli kártya, kérek egy vagy több önkéntest, keverje alaposan
össze a lapokat. Kész van? Jó, akkor keverje össze még jobban. Most pedig nyugodtan
nézze meg, elégedett-e a lapok elrendezésével, sorrendjével. Ha minden rendben
van, akkor következik a mutatvány: meg fogom tanulni a lapok sorrendjét. Körülbelül
6 percig türelmet és csendet kérek, aztán jöhetnek a kérdések. Meg lehet
kérdezni, hogy egy adott kártya a sorban hányadik helyen van, vagy pedig milyen
lap található az adott helyen. Hányadik a zöld tízes? Vagy: A 28. helyen
milyen lap van? Hibátlanul fogok válaszolni minden kérdésre.
Az a trükk
benne, hogy nincs semmiféle trükk.
Az igazi bűvészmutatvány
azonban csak ez után következik: mindezt szinte bárkinek meg tudom tanítani
maximum egy hét alatt, ugyanis az igazi bűvészmutatvány lényege az, hogy ez sem
bűvészmutatvány, nincs semmiféle trükk benne, csak szorgalom kell hozzá. A
kulcsszó: memóriafogas.
A történetet
ott kell kezdeni, hogy miért van az, hogy egy rakás viccet megtanulunk egyetlen
hallás után, viszont komoly erőfeszítésbe telik a tanulnivalót megtanulni. Az
iskolában rosszul teljesítő diákok között sokan hatalmas információmennyiséget
felhalmoznak különböző területekről: kutyákról, autókról, sztárokról,
dinoszauruszokról, italfajtákról, slágerekről, stb. Mi a döntő különbség a
tudományos és a profán információ (hívjuk így) között? Mi a baj a tudományos
információval? Megmondom. Az, hogy színtelen és szagtalan, megfoghatatlan.
Illékony gáz. És ami a legrosszabb: nincs története.
A memóriafogas
készítésének első lépése az, hogy a színtelen, szagtalan, megfoghatatlan,
illékony számokat életre keltjük. Materializáljuk. Már korábban jeleztem, hogy
a számok nem léteznek, ezért át kell emelni őket a létező világba. Ez úgy
történik, hogy például a nullásra azt mondjuk, hogy az a lufi. Belül semmi, kívül
elhanyagolható. Ez a nullás. Az egyes a fa, inkább jegenyefa, vagy ceruza, vagy meggy
(egy-meggy), lehet választani. Nálam például a 17-es a rozsda, soha nem kételkedtem
benne, hogy a 17-es csakis rozsda lehet, semmivel nem téveszthető össze. Hogy 18-as is lehetne? Áááá, az a lekvár! Ugyanígy a kártyákat is életre lehet
kelteni: a piros nyolcas az út, a tök nyolcas a család, rá is rajzolták. Memóriafogast
lehet készíteni a hónapokból vagy az óra számlapjából, vagy a lakásban a
szobákból, vagy az iskoláig vezető útból, vagy a hangskálából, majdnem akármiből,
amire jellemző (vagy felállítható) a sorrendiség. A memóriafogas fokait pedig
olyan elemekből építsük fel, amelyek a gondolkodásunkban központi helyet
foglalnak el: az orvosok a sztetoszkópot és a lázat, az asztalosok a deszkát és
a szút, az írók a papírt és a szivart, a politikusok a hazugságot és a hatalmat
ne felejtsék ki. Ha készen van a lista (tízig, húszig, százig), akkor azt meg
kell tanulni, de úgy, hogy az embernek ne a fejébe, hanem a vérébe menjen. Ez
nem tehetség, hanem szorgalom kérdése. Csiribí-csiribá, itt a piros király!
Ma délelőtt a
munkából felhívtam a Hargita Megyei Orvosi Kollégiumot. 0266-371688. Csak úgy
feltárcsáztam, mintha a fatert hívnám. Pedig először hívtam őket. Két nappal
ezelőtt megnéztem a neten a számukat, kerestem, hova írjam. Megnézem jobban,
hát látom, hogy a tisztelt Kollégium irodájában ül egy ember, nézi a
számítógépet, azon keresztül bámulja a végtelent. 37=ember, csak Celsius fokban, 16=számítógép, a kettes számrendszer miatt, 88=végtelen, méghozzá dupla.
Voilà. Többet nem mondok.


Habár sosem tudtam magamnak megmagyarázni, mert így ebben a formában, hogy memóriafogas sosem hallottam róla, de amit észben tartottam azt mind ilyen társításos formában tartottam észben. Sokan mondták, akik elkezdtek dolgozni nálam, hogy olyan kifejezéseket használunk a szakmai dolgokban, amiket senki sem ért. Nem, mert mi magunktól tanultunk mindent, és minden új dolgot ösztönösen neveztünk el. Nyikulica lambéria, Péter bácsi csapolás, és hadd ne soroljam az ajtó modelleket a káromkodások cifra színeivel. Például egy szakmai tanár egyszer ki volt háborodva, hogy mi vállas csapnak nevezünk egy olyan csapot, amit a szakmában messze nem neveznek vállas csapnak. De mivel van egy válla, mi továbbra is vállas csapnak nevezünk el. Ha meg ennek a vállas csapnak van egy bonyolultabb verziója, akkor hozzátesszük, hogy Péterbácsis vállas csap. Mert Péterbácsinak van egy csapolási módszere, amit kombinálni lehet. Amikor a szaksuliban utaztam, belenéztem a szakirodalomba, és egyszerű dolgokat úgy elkomplikál, hogy elmenne a kedvem a szakmától, ha azokat mind meg kellene tanulnom.
VálaszTörlésMiért nem vezetik be ezeket a könnyű, játékos módszereket a tantervekbe? Nem hiszem, hogy lelassulna a fejlődés.
Gyermekkoromban ezzel a módszerrel tanultam meg naponta ötven francia szót. Volt úgy is, kévekötés közben, aratáskor. Magam találtam ki, hogy egy szó könnyebben megmarad emlékezetemben, ha valami tárgyhoz, eseményhez, képhez ragasztom. Mondtam is ezt Gellérd Imrének, a tudós papunknak, azt felelte, ez a legősibb, legjobban bevált tanulási módszer, ő is sokszor alkalmazza.
VálaszTörlésAz élet lejár, mint az óra, a módszer megmarad.