Nem csalás, nem ámítás

Van egy bűvészmutatványom, amit valamikor jól begyakoroltam, de soha nem adtam elő. Csak egy pakli magyar kártya kell hozzá.

Tisztelt közönség, itt van ez a pakli kártya, kérek egy vagy több önkéntest, keverje alaposan össze a lapokat. Kész van? Jó, akkor keverje össze még jobban. Most pedig nyugodtan nézze meg, elégedett-e a lapok elrendezésével, sorrendjével. Ha minden rendben van, akkor következik a mutatvány: meg fogom tanulni a lapok sorrendjét. Körülbelül 6 percig türelmet és csendet kérek, aztán jöhetnek a kérdések. Meg lehet kérdezni, hogy egy adott kártya a sorban hányadik helyen van, vagy pedig milyen lap található az adott helyen. Hányadik a zöld tízes? Vagy: A 28. helyen milyen lap van? Hibátlanul fogok válaszolni minden kérdésre.

Az a trükk benne, hogy nincs semmiféle trükk.

Az igazi bűvészmutatvány azonban csak ez után következik: mindezt szinte bárkinek meg tudom tanítani maximum egy hét alatt, ugyanis az igazi bűvészmutatvány lényege az, hogy ez sem bűvészmutatvány, nincs semmiféle trükk benne, csak szorgalom kell hozzá. A kulcsszó: memóriafogas.

A történetet ott kell kezdeni, hogy miért van az, hogy egy rakás viccet megtanulunk egyetlen hallás után, viszont komoly erőfeszítésbe telik a tanulnivalót megtanulni. Az iskolában rosszul teljesítő diákok között sokan hatalmas információmennyiséget felhalmoznak különböző területekről: kutyákról, autókról, sztárokról, dinoszauruszokról, italfajtákról, slágerekről, stb. Mi a döntő különbség a tudományos és a profán információ (hívjuk így) között? Mi a baj a tudományos információval? Megmondom. Az, hogy színtelen és szagtalan, megfoghatatlan. Illékony gáz. És ami a legrosszabb: nincs története.

A memóriafogas készítésének első lépése az, hogy a színtelen, szagtalan, megfoghatatlan, illékony számokat életre keltjük. Materializáljuk. Már korábban jeleztem, hogy a számok nem léteznek, ezért át kell emelni őket a létező világba. Ez úgy történik, hogy például a nullásra azt mondjuk, hogy az a lufi. Belül semmi, kívül elhanyagolható. Ez a nullás. Az egyes a fa, inkább jegenyefa, vagy ceruza, vagy meggy (egy-meggy), lehet választani. Nálam például a 17-es a rozsda, soha nem kételkedtem benne, hogy a 17-es csakis rozsda lehet, semmivel nem téveszthető össze. Hogy 18-as is lehetne? Áááá, az a lekvár! Ugyanígy a kártyákat is életre lehet kelteni: a piros nyolcas az út, a tök nyolcas a család, rá is rajzolták. Memóriafogast lehet készíteni a hónapokból vagy az óra számlapjából, vagy a lakásban a szobákból, vagy az iskoláig vezető útból, vagy a hangskálából, majdnem akármiből, amire jellemző (vagy felállítható) a sorrendiség. A memóriafogas fokait pedig olyan elemekből építsük fel, amelyek a gondolkodásunkban központi helyet foglalnak el: az orvosok a sztetoszkópot és a lázat, az asztalosok a deszkát és a szút, az írók a papírt és a szivart, a politikusok a hazugságot és a hatalmat ne felejtsék ki. Ha készen van a lista (tízig, húszig, százig), akkor azt meg kell tanulni, de úgy, hogy az embernek ne a fejébe, hanem a vérébe menjen. Ez nem tehetség, hanem szorgalom kérdése. Csiribí-csiribá, itt a piros király!

Ma délelőtt a munkából felhívtam a Hargita Megyei Orvosi Kollégiumot. 0266-371688. Csak úgy feltárcsáztam, mintha a fatert hívnám. Pedig először hívtam őket. Két nappal ezelőtt megnéztem a neten a számukat, kerestem, hova írjam. Megnézem jobban, hát látom, hogy a tisztelt Kollégium irodájában ül egy ember, nézi a számítógépet, azon keresztül bámulja a végtelent. 37=ember, csak Celsius fokban, 16=számítógép, a kettes számrendszer miatt, 88=végtelen, méghozzá dupla.

Voilà. Többet nem mondok.