Konnekt-iskola

Hóvihar

2011-12-21T21:36:00.000+02:00

Ma vettem egy füzetet. Sima lapút, ahogy mondani szokták. Amióta az eszemet tudom, mindig szerettem új füzetet kezdeni. Tiszta lappal indulni, mondják a pszichológusok. Minden füzetem egy fogadalom, erős elhatározás, hogy abba csak hibátlanul, szépen írok. Négy-öt oldalnál tovább soha nem jutottam - a hibákat és az elfuserált betűket nem tudtam feltartóztatni. Kisdiák koromban rajzkörre jártam, ott is ugyanúgy voltam vele, a szép, fehér lapba beleképzelt tájképből rendszerint valami primitív mázolmány lett. Van, hogy eszembe jut egy ismert dallam... ne is beszéljünk róla...

Ma délelőtt kinéztem az ablakon, láttam, hogy vannak vonalszerűen ereszkedő hópelyhek, aztán vannak cikázók, örvénylők és duplán örvénylők... elnéztem egy ideig. Közben rájöttem, hogy szamárság volt a hópelyhek osztályozásába belefogni, ugyanis az egész történet nem a hópelyhekről, hanem a levegő mozgásáról szól. Ez egy kicsit ünneprontó, kevésbé költői, de közelebb áll az igazsághoz. És az igazság az, hogy a levegőjáték van tavasszal is, néha nyáron is és főként ősszel, de erről legfeljebb annyit tudunk, hogy fúj a szél. A levegő nem látszik, nem lehet lerajzolni, nincs miről beszélni, nem is létezik és punktum.

És akkor eszembe jutott, hogy ezután csak levegőjátékot fogok rajzolni, levegőjátékot vagy szép fehér hóvihart.

Nem csalás, nem ámítás

2011-12-08T22:48:00.001+02:00

Van egybűvészmutatványom, amit valamikor jól begyakoroltam, de soha nem adtam elő. Csakegy pakli magyar kártya kell hozzá.

Tiszteltközönség, itt van ez a pakli kártya, kérek egy vagy több önkéntest, keverje alaposanössze a lapokat. Kész van? Jó, akkor keverje össze még jobban. Most pedig nyugodtannézze meg, elégedett-e a lapok elrendezésével, sorrendjével. Ha minden rendbenvan, akkor következik a mutatvány: meg fogom tanulni a lapok sorrendjét. Körülbelül6 percig türelmet és csendet kérek, aztán jöhetnek a kérdések. Meg lehetkérdezni, hogy egy adott kártya a sorban hányadik helyen van, vagy pedig milyenlap található az adott helyen. Hányadik a zöld tízes? Vagy: A 28. helyenmilyen lap van? Hibátlanul fogok válaszolni minden kérdésre.

Az a trükkbenne, hogy nincs semmiféle trükk.

Az igazi bűvészmutatványazonban csak ez után következik: mindezt szinte bárkinek meg tudom tanítanimaximum egy hét alatt, ugyanis az igazi bűvészmutatvány lényege az, hogy ez sembűvészmutatvány, nincs semmiféle trükk benne, csak szorgalom kell hozzá. Akulcsszó: memóriafogas.

A történetetott kell kezdeni, hogy miért van az, hogy egy rakás viccet megtanulunk egyetlenhallás után, viszont komoly erőfeszítésbe telik a tanulnivalót megtanulni. Aziskolában rosszul teljesítő diákok között sokan hatalmas információmennyiségetfelhalmoznak különböző területekről: kutyákról, autókról, sztárokról,dinoszauruszokról, italfajtákról, slágerekről, stb. Mi a döntő különbség atudományos és a profán információ (hívjuk így) között? Mi a baj a tudományosinformációval? Megmondom. Az, hogy színtelen és szagtalan, megfoghatatlan.Illékony gáz. És ami a legrosszabb: nincs története.

A memóriafogaskészítésének első lépése az, hogy a színtelen, szagtalan, megfoghatatlan,illékony számokat életre keltjük. Materializáljuk. Már korábban jeleztem, hogya számok nem léteznek, ezért át kell emelni őket a létező világba. Ez úgytörténik, hogy például a nullásra azt mondjuk, hogy az a lufi. Belül semmi, kívülelhanyagolható. Ez a nullás. Az egyes a fa, inkább jegenyefa, vagy ceruza, vagy meggy(egy-meggy), lehet választani. Nálam például a 17-es a rozsda, soha nem kételkedtembenne, hogy a 17-es csakis rozsda lehet, semmivel nem téveszthető össze. Hogy 18-as is lehetne? Áááá, az a lekvár! Ugyanígy a kártyákat is életre lehetkelteni: a piros nyolcas az út, a tök nyolcas a család, rá is rajzolták. Memóriafogastlehet készíteni a hónapokból vagy az óra számlapjából, vagy a lakásban aszobákból, vagy az iskoláig vezető útból, vagy a hangskálából, majdnem akármiből,amire jellemző (vagy felállítható) a sorrendiség. A memóriafogas fokait pedigolyan elemekből építsük fel, amelyek a gondolkodásunkban központi helyetfoglalnak el: az orvosok a sztetoszkópot és a lázat, az asztalosok a deszkát ésa szút, az írók a papírt és a szivart, a politikusok a hazugságot és a hatalmatne felejtsék ki. Ha készen van a lista (tízig, húszig, százig), akkor azt megkell tanulni, de úgy, hogy az embernek ne a fejébe, hanem a vérébe menjen. Eznem tehetség, hanem szorgalom kérdése. Csiribí-csiribá, itt a piros király!

Ma délelőtt amunkából felhívtam a Hargita Megyei Orvosi Kollégiumot. 0266-371688. Csak úgyfeltárcsáztam, mintha a fatert hívnám. Pedig először hívtam őket. Két nappalezelőtt megnéztem a neten a számukat, kerestem, hova írjam. Megnézem jobban,hát látom, hogy a tisztelt Kollégium irodájában ül egy ember, nézi aszámítógépet, azon keresztül bámulja a végtelent. 37=ember, csak Celsius fokban, 16=számítógép, a kettes számrendszer miatt, 88=végtelen, méghozzá dupla.

Voilà. Többet nem mondok.

Ecce homo

2011-11-30T00:18:00.001+02:00

Lozsádi Károlyprofesszor írja [1.], hogy

„Van egytermészettudományos, egy filozófiai és egy teológiai antropológiánk, amelyekmit sem törődnek egymással. Egységes eszménk az emberről azonban nincsen.”

Demég mennyire, hogy nincsen, az egységes látásmód valódi igénye (lehetősége?)valahol Voltaire vagy már da Vinci után elveszett [2.], méghozzá észrevétlenül,ugyanis még manapság is vannak írástudók (pszichológusok, írók, orvosok,filozófusok, szociológusok, stb.), akik érteni és magyarázataikban nagy hévvelmegragadni vélik az Embert. Ki-ki a maga mikroszkópja felett hirdeti ateljesebb igazságot. Hamvas Béla hívta fel a figyelmet Thoreau zseniálismeglátására [3.]:

„A tudomány hazudik. Mindendolog semmitmondó, ha mikroszkóp alatt nézik. Képzeld el az embert, a lovat, amadarat tízezerszeres nagyításban.”

Vegyük példáulaz emberről legtöbbet tudó orvostudományt. A modern technika annyira meg tudjamérni az embert, hogy feleslegessé vált a beteg, de az orvos is; maradt a vér,az automata analizátor, a specialista és a zárójelentés. A napokban egyszakkönyvben [4.] érdekes leírást találtam.Ismeretlen szerző 1766 előtt így ír az asztmáról:

„A nehéz lehellet akisdedekben származik többire a sok mucustól avagy nyálas turhától, melly atüdőnek járását és a lehelletnek utait bé dugja. Sokszor annyira meg gyűl azenyves turha a lehelletet szolgáltató tüdőnek lyukatskáiban, hogy abból fojtóhurut következzék mely hirtelen való halállal fenyegeti a kisded ártatlangyermekeket. Mely őket annál hamarabb megis öli kevés órák alatt, ha valami spasmussallészen öszve czimborálva a fojtó hurut.”

Két dolog zavarba ejtő: a szöveg 250év után is érthető, ill. a szerző nem kórképről, hanem egy valóságos, ártatlankisdedről beszél. Micsoda józan antropológia!

Lehet, hogynem orvos írta...

Olvasnivaló

1. Lozsádi Károly: Értekezések a szívről és akeringésről, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2010

2. Németh László: Új enciklopédia in Pedagógiaiírások, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1980

3. Hamvas Béla: Thoreau in A babérligetkönyv.Hexakümion, Medio Kiadó, 1993

4. Cserháti Endre: A légúti allergia patofiziológiájain Polgár Marianne (szerk.) Allergia csecsemő- és gyermekkorban, Springer,1996.

Megjegyzések

A kép forrása: The Telegraph. A gondolatot felvetette: Frici bácsi.

Kifestőkönyv gyermekgyógyászok számára

2011-11-17T20:32:00.001+02:00

Amikor elkezdtem tanulni a szakvizsgára, minden tételhez készítettem egy gondolattérképet. Később, ahogy közeledett a vizsga, a tanulás enyhén szólva kényszer lett, s hogy tartani tudjam az ütemet, minden este felírtam, hogy aznap hány órát robotoltam, a módszer hatékony volt, de nem maradt időm géphez ülni, így a térképezés is abbamaradt. Pedig már elképzeltem, hogy az egész gyűjteményt összeszerkesztem egy könyvbe, amelyben az olvasó a gondolattérképezés szabályai szerint kedvére rajzolhat és színezgethet, közben észrevétlenül megtanulhatja a gyermekgyógyászat fontosabb fejezeteit, legalábbis mindenből a lényeget. Már a címet is kitaláltam: Kifestőkönyv gyermekgyógyászok számára. Már látom, tiszteletben megőszült szemöldökök ugranak fel, szemüveg le, szemüveg vissza, nofene! Belelapoz, zoom in, zoom out, balra forgat, jobbra forgat, becsuk.

Micsoda móka, meg fogom csinálni! Hacsak időközben komoly szakember nem lesz belőlem...

------------

Az alábbi ábrák a gondolattérképeknek egy szolidabb fajtáját szemléltetik. Az éteri mindmap és a vaskos kézikönyv keresztezésével állítható elő. Figyelmeztetés: tartalmilag itt-ott upgradelni kellene, de hát tíz éve ezt adják szakvizsgára...

Mik vagyunk?

2011-11-13T22:35:00.001+02:00

Afejlődésbiológusok azt mondják, hogy az egyedfejlődés során az egyed megismétlia törzsfejlődés lépcsőit. Ezt Müller-Haeckel-féle biogenetikai alaptörvénynekhívják, és hangzatosabb latin szavakkal úgy szokták mondani, hogy az ontogenézismegismétli a filogenézist. Talán a legismertebb példa: az emberi embrió afejlődés korai szakaszában a halakhoz hasonlít, még kopoltyú-szerű szervvel is rendelkezik.Egy másik példa: a boróka (juniperus) nemzetségre jellemző, hogy a mag csírázásakor az elsőlevelek mindig tűlevelek, később jelennek meg a pikkelyszerű levelek. Ezt úgymagyarázzák, hogy a Juniperus fajok ősei tűlevelesek voltak, és a faj egyrégebbi állapota jelenik meg az egyedfejlődés korai szakaszában. Vannak, akik szamárságnak tartják ezt a párhuzamot, de már annyira benne van a köztudatban, hogymindenképpen jó tudni róla. Ha másért nem, legalább azért, mert a gondolat átgyűrűzött egy meglehetősen távoli területre...

JohannFriedrich Herbart, a porosz iskola ősatyja, egy napon azzal a felismerésselállt elő, hogy a gyermek egyéni fejlődése során pszichikailag átéli az egészemberiség életét. Feltehetően Haeckel tételének adaptációjáról van szó,mindketten a XIX. század második felében tevékenykedtek. Herbart úr éskövetői tehát arra a következtetésre jutottak, hogy a tananyagot úgy kellfelépíteni, hogy a gyermek járja végig a kultúrtörténet lépcsőfokait, a népmeséktől és azÓszövetségtől indulva egészen napjainkig, ugyanis - szerintük - minden életkornak rendre megfeleltethető egy adott filogenetikai korszak, amire rendkívüli fogékonyságot mutat a tanuló.

Ha elfogadjuka fenti hipotézist, akkor implicit módon azt állítjuk magunkról, hogya fejlődés magasabb szintjén állunk, mint az előző generációkból bárki tehette. Ez nem spekuláció, azttapasztalom, hogy kimondatlanul és íratlanul ez a gondolat jelen van a tágabbkörnyezetemben (nem akartam társadalmat írni), és szerintem ez egy kapitálistévedés.

Néhány ember végig tudta járni az értelem filogenezisét, egyik-másikuk már„túllépett a mai kocsmán”, de nagy hiba ezt általánosítani. Hiába értjük teljesmélységében a hűtőszekrény használati utasítását, hiába tudunk 200 km/órátkihozni az autóból, hiába írjuk rá egy DVD-re a teljes ókori filozófiát, hiábagyógyítjuk a torokfájást egy penicillin feliratú gyógyszerrel – attól mégszemély szerint ecetmuslicák és moszatok vagyunk. Vagy fonálférgek, mészszivacsok ésbordásmedúzák. Igen, történelmi léptékkel mérve kortársai vagyunk azoknak, akik a számítógépeket, a szürrealizmust vagy az antibiotikumokat kitalálták és megcsinálták, de kortárs-jogon büszkélkedni ezekkel a teljesítményekkel - nevetséges. Nem kell több, csak egy hosszabb áramszünet, és a hordólakó Diogenész is röhög rajtunk.

Látjátok, mik vagyunk? Folyami kagylók, agyarcsigák, tintahalakés földigiliszták vagyunk.

Olvasnivaló

Pukánszky-Németh:Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. 1996. [link]
SassMiklós: Összehasonlító fejlődéstan. A fejlődésgenetika eredményei éstanulságai. [Scribd link]
Wikipédia:Filogenetikus rendszertan [link], Legea Haeckel. [link]
A kép forrása: silverbirch/Deviantart.

A papírkór kezelése

2011-08-19T22:32:00.008+03:00

Amikor Hamvas Béla egyik írásában rábukkantam a papiros-függőségről írott részre, rögtön elhatároztam, hogy lefordítom orvosi nyelvre. A kórházi tevékenységünk alig 10-30%-a áll tulajdonképpeni betegellátásból, ezt leszámítva minden időnket és energiánkat dokumentálásra, nyomtatványok kitöltésére fordítjuk. Nagyon visszafogott kifejezés az, hogy papírkórban szenved az egészségügy. Nem úgy Hamvas Béla gondolatmenete...

Khm!
Papiros, papiros. A kórházak működési szabályzata, az orvosi tankönyvek, a kórházi kibocsátó levél, a recept, az orvosi folyóiratok, a gyógyszerek prospektusa, mind papiros. Papiros az orvostudomány, az orvostörténet, papirossal van tele a kórház, az egyetem, az egészségügyi főiskola, a kórház archívuma mind akta és akta, és a betegeket papirossal küldik, a beteget papiroson utalják be, a műtétbe papiroson egyeznek bele, és a kórlefolyást és a boncolási jegyzőkönyvet papirosra írják, és papirost nyomnak az orvos zsebébe, mondd, mi lenne, ha valamely elemi változás következtében az egészségügyben minden papiros egy perc alatt fellobbanna és elégne? Nem lenne többé se tankönyv, se orvostudomány, se gyógyszerkutatás, se publikáció, se géntérkép, se influenza-hisztéria, se orvosbotrány, se szerződés a biztosítóval, se orvosi könyvtár, sem kórlap. Betegek lennénk, vagy végre egészségesek? Elvégre minden kórkép és minden szindróma és a diagnózisok elégnének, a látleletek és a beutalók és az újszülöttek kórházi papírjai és az orvosi diplomák és a professzori címek és a kórházigazgatói kinevezések és az orvosi igazolások és a rokkantsági nyugdíjak és a betegszabadságok, mi lenne a páciensekkel, mi lenne velem? A kórházak kiürülnének, az egészségügyi rendszer összeomlana, nem lehetne a rendelőbe vagy a kórházba menni, az orvosok eltűnnének, a fájdalomnak nem lenne neve, nem lenne orvostudomány, gyógyszer, a gyógyszergyárakat és gyógyszertárakat bezárnák, a kutatók tökhülyén bámulnának egymásra, a miniszterek azt kérdeznék, hát ez volt az egész egészségügy, papiros? Amikor ez először eszembe jutott, félni kezdtem. Mindaz, amit a szakmában fontosnak tartottam, néhány könyvben és a jegyzeteimben van. Mindez elporladna. Másnap már nem féltem. Vesszen! Fáj? Nagyon. Sok év munkája. De mit nyernék! Erre gondolj.

Szia, Alpár!

2011-08-17T18:59:00.004+03:00

Éppen hazafele tartottam a munkából, amikor megpillantottam Alpárt. Évfolyamtársam volt, régi cimbora, megörültem neki. Üdvözöltem volna, de nem arra nézett, másfél méteres léptekkel szaporázott a járdán. Kicsit lassítottam, leengedtem az ablakot, nagyot dudáltam, mondom, szia, Alpár, erre intett ő is, aztán mentünk tovább, ki-ki a maga dolgára.
Itt akár be is fejezhetném, a mondanivalóm tulajdonképpen csak ennyi. Szia, Alpár, de jó, hogy látlak. Itt mégsem teszek pontot, mert a nyájas olvasó elégedetlen lenne, hozzászokott a kerek történetekhez, melyeknek értelme és célja és mondanivalója és üzenete és legfőképpen tör-té-ne-te van.
Évekkel ezelőtt elolvastam egy brassói fiatalember, Mikó András írásait. Még húsz éves sem volt, amikor meghalt, biztos vagyok benne, hogy nagy író lett volna. A Meg nem írt regény című „nagyonkisregényében” azt írja, hogy a tervezett regényének üzenete, mondanivalója: „Szia, Mami!”. Nem viccelek, engem lenyűgözött ez a gondolat. Végre egy ember, aki Mikó András és nem Dosztojevszkij akar lenni, nem akar a szenvedő emberiséggel együtt érezni, nem akar az emberiség nevében szónokolni, csak annyit üzen, amennyi mondanivalója van abban a pillanatban: Szia, Mami. Nagyon tetszik.
A klinikai kutatásokban kezdenek divatba jönni az úgynevezett meta-analízisek. Miről van szó, nagyon röviden: ritka betegségek esetén a szerzők csak néhány tucat beteget tudnak „feldolgozni”, ugyanis csak ennyi áll rendelkezésre, így aztán az eredmények a kis elemszám miatt meglehetősen pontatlanok. Kitalálták, hogy összeszedik a világ minden tájáról az azonos témában készült cikkeket, a betegeket összeömlesztik egyetlen statisztikai mintába, amelynek az elemszáma ilyen módon eléri a százas vagy ezres nagyságrendet, így aztán pontosabb számításokat lehet végezni. Nos, a statisztikák statisztikája, az elemzések elemzése, ez a meta-analízis. A nagyon okos metaanalizálók arra döbbentek rá, hogy valami baj van ezzel az eljárással: a rendelkezésre álló cikkek mind olyan válogatott anyagok, amelyeknél kijött a várt eredmény, szuper p-értékekkel, bizonyított összefüggésekkel - és ez meghamisítja a valóságot. A valóság ugyanis az, hogy nagyon sok kutatásnak az az eredménye, hogy nincs összefüggés, nem bizonyítható a hipotézis, stb, de ezeket senki nem akarja kitenni az ablakba vagy az internetre. Miért? Mert nem siker-sztori, nem felel meg egy bizonyos le nem írt, ki nem mondott tudományos ideálnak. Azt mondják tehát a szakik, hogy ez félrevezeti a világot.
Ma voltam a piacon, nyári almát vettem a fiamnak. Nagyon szép gyümölcsöket árultak, arra gondoltam, hogy ez is része a világ félrevezetésének. Lassan már elfeledjük, hogy a nem manipulált, érett almák kétharmada vagy kukacos, vagy kisebb-nagyobb formai „hibával” tarkított, és valójában ez a normális. Már nem csak az irodalmat vagy a klinikai vizsgálatokat idealizáljuk meg, már az almától is elvárjuk, hogy kerek legyen és szabályos. A többi: selejt.
És így vagyunk az emberekkel is. A ráncok, őszülés vagy a gyér hajzat, szabálytalan fogazat vagy foghíjak, sebhelyek vagy anyajegyek, ilyen vagy olyan testalkat, a fájdalom – mindezek kívül esnek az egészséges ember fogalmán, ezeket javítgatni vagy rejtegetni kell. És hogyan viselkedik a normális ember? A normális ember először is úgy tud viselkedni, ahogyan a könyvek írják, állapottól függetlenül képes olyannak látszani, mint az almák a piacon, vagy a tudományos publikációk, vagy mint a tanulságos történetek; a normális ember gondolattal, szóval és cselekedettel elhatárolódik a betegektől és a lúzerektől. Te is tudod, hogy több-kevesebb sikerrel fenntartjuk a testi-lelki egészség látszatát, közben tudjuk, hogy a valóság… egy kicsit más.
A hétköznapok valóságának kilencvenkilenc százalékát olyan esemény- vagy élménytöredékek alkotják, amelyek nem méltók a megírásra, nincs különösebb céljuk vagy értelmük, nem érdekesek, egyszóval: nem szalonképesek; mégis, nem a filmre vihető, egyszeri, különleges események, hanem éppen ez a céltalan és értelmetlen, irodalmilag és ideológiailag láthatatlan tömeg határozza meg az életünket.
Fontosnak tartottam elmondani, hogy láttam Alpárt.

Deriválom őket

2011-08-13T23:17:00.004+03:00

Mostanában a szakvizsgára készülve gyakran háborgok azon, hogy mennyi felesleges információt, szellemi ballasztot megetetnek velünk. Amikor baráti társaságban előjött ez a téma, mindig a középiskolai deriválást hoztam fel példának; micsoda szamárság diákok tízezreit tanítani olyasmire, amit kilencvenkilenc százalékuk várhatóan soha semmire nem használ.

Én például soha nem vettem hasznát - jelentettem ki nem egyszer nem titkolt felháborodással. Aztán egy szép napon rájöttem, hogy lépten-nyomon hasznát vehetem. Elkezdtem deriválni az embereket.
Hogy érthető legyen, ismétlésképpen elmondom, hogy kb. mi a deriválás. A klasszikus példa a fizikából való: mondjuk megy a csiga a sivatagban, állandóan írjuk, hogy hány órakor mennyit haladt, és erről rajzolunk egy út-idő függvényt. Na most, ha adott ponton deriváljuk ezt a függvényt, megkapjuk a függvény változását, azaz milyen sebességgel haladt épp akkor a csiga. Ha még egyszer deriváljuk, az megmutatja a sebesség változását, vagyis gyorsult vagy lassított-e a csúszómászó. A matematikusok tovább is deriválják, ki is jön az eredmény, de azt a csigák és a magamfajta laikusok nem tudják értelmezni.
Pál Ferenc egyik előadásában Virginia Satirt idézte:

"A változás nem jó vagy rossz, szükséges! Azért rettegünk a változástól, mert az állandóság a legbiztosabb alapja a biztonságérzetünknek."

Ezt hallgatva egy ötletem támadt: ha az emberek is változ(hat)nak, akkor őket is lehet deriválni. Bár a matematika példatárban ilyen feladatot nem láttam, ez nem akadályozott meg abban, hogy rokonaim, barátaim és ismerőseim körében, ahol elegendő adat állt rendelkezésre, elvégezzem a deriválást. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy a gyermekek állnak a legjobban, őket igen szép eredménnyel, többször is lehetett deriválni; fiatal felnőtteknél változóak az eredmények, középkorúaknál és időseknél a kétszeres derivált többnyire negatív szám. Továbbá érdekes összefüggések figyelhetők meg, mondok egy példát: a pökhendiek deriváltja kevéssel a nulla alatt van. Vagyis alapvetően nem változnak, matematikailag viszont kimutatható egy lassú, de állandó degradáció.
Saját deriváltamat nem ismerem, ugyanis hangulattól függően mindig más eredményre jutok. Persze, a módszernek megvannak a maga korlátai, a mintavételezési-mérési adatok pontatlansága komoly problémát jelent; bármilyen következtetésre is jussunk, végső soron csak az utolsó deriválás mérvadó. Addig is gyakran gondolok egy (a városunkban) közismert öregúr vallomására, nem mondok nevet, néhány évvel ezelőtt azt mondta:

"a Mindenható Isten mentsen meg attól, hogy úgy haljak meg, amilyen vagyok."

Alkotni, nem dicsérni

2011-08-09T00:11:00.006+03:00

"Jelen ismereteink szerint éppoly kevéssé van filológiai fogódzónk arra, hogy a költő Kierkegaard-t olvasta volna, mint hogy Heidegger követését feltételezzük róla."

- olvasom valahol József Attiláról. Nem vagyok irodalmár, de ehhez van egy meg... akarom mondani, bejegyzésem. József Attila egyik versét egy barátom profiloldaláról ismerem. Érdemes elolvasni:

Imádság megfáradtaknak
Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jó szándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
Akár az égben laksz, akár a tejben,
A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szivünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
Most mégis, megfáradván
Dícséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.
Akarom.

A vers alapgondolata engem is megragadott, arra gondoltam, hogy a XXI. század szekularizálódó világában ez a fajta vallásos magatartás - meglátjátok - fel fog értékelődni. Ismertem tehát ezt a gondolatot, amikor Szabados Ádám blogján az alábbi idézetre bukkantam:

"Te magad az út és az élet voltál – és csakis követőket akartál. Serkents fel hát minket, ha elbóbiskoltunk volna az igézettől, szabadíts meg tévelygésünktől, hogy csodálni, vagyis hogy imádattal akarunk csodálni Téged, ahelyett, hogy követni akarnánk és hasonlítani Hozzád." (Kierkegaard)

Nem lehet nem észrevenni, hogy ugyanarról a gondolatról van szó - aki az eredeti szövegkörnyezetet is fellapozza, az meggyőződhet erről. Nem tudom, pontosan mit jelent, hogy "filológiai fogódzó", de a fenti két idézetet józan paraszti ésszel bizonyítéknak tekintem arra nézve, hogy Kierkegaard gondolatai eljutottak József Attilához.

Nocebo

2011-08-02T22:00:00.003+03:00

Az eLitMed hírlevelében jött a nocebó, ami nem tévesztendő össze a placebóval. Alig két évtizede találták ki ezt szót, a fenti linkre (tömör összefoglaló további linkekkel) vagy az alábbi videóra klikkelve kiderül, hogy miről is van szó.
A dolog iróniája az, hogy éppen azon dolgozom, hogy a romániai magyarok számára is érthetőek, anyanyelven elérhetőek legyenek a gyógyszerprospektusok, betegtájékoztatók, erre mit mond a videón az úriember: minél többet tudnak a betegek a gyógyszerekről, annál valószínűbb a nem kívánt mellékhatás jelentkezése. Boldogok a lelki szegények...

Görbület

2011-07-27T01:26:00.012+03:00

Két hétig nem voltunk itthon, azalatt a zivatarok megviselték a paradicsomokat. Néhány növény ledőlt, a földön burjánzott, rajta egyik-másik ág a fény után felfelé kanyargott. Amikor visszakötöztem a karóhoz, akkor a görbült szár miatt fordítva, lefelé hajoltak. Több helyen megkötöztem, kicsit erőltettem, valamennyire kiegyenesítettem őket. Volt, amelyik megroppant, nem biztos, hogy túléli.

Nem csak a paradicsomnövények - az emberek is hasonló sorsra juthatnak. Kányádi sorai jutottak eszembe:

„...leszegett fejjel
baktatok mint a
felszínre fölhozott
hajdani bányalovak”.

Precíz leírás, leszegett fejjel baktatok, mint a felszínre fölhozott hajdani bányalovak... Összefüggnek, a dolgok összébb függnek mint gondolnánk, a Kányádi-vers a paradicsomaimmal. Vagy velem. Sajnos a felismerés vagy az erőltetett javítani akarás kevés vagy káros lehet a szár vagy a gerinc egyengetéséhez.
Már negyedszer írom át, nem tudom, hogyan mondjam érthetőbben. Folyton eltűnődöm, csak nézek magam elé.
Mint a felszínre fölhozott hajdani bányalovak.

Barangolás a festészetben

2011-07-20T00:12:00.003+03:00

Kb. nyolc évvel ezelőtt kezdtük szerkeszteni a ... még címe sincs. Se eleje, se vége. Hogy mi motivált? Azt hiszem, volt benne valami lázadás; amikor reggeltől estig orvostudománnyal tömték a fejünket, akkor időt szakítottunk arra, hogy a festészet területén felfedező utakat tegyünk. Lehet, hogy csak utólagos belemagyarázás, nem volt semmiféle lázadás, csak torkig voltunk az egyoldalú, előemésztett szellemi táppal. Az orvostanhallgatók órarendjét elnézve, én magam is csodálkozom, hogy mikor volt időnk rá, emlékszem, voltak festők, akikről az internetes kutakodás mellett (akkoriban floppyn hordtam haza az infót) több könyvet is elolvastam.
Péterfi István gyűjtötte a képanyagot, ő végezte a szerkesztést, tördelést. Olyan gondosan, pixel-precizitással, mintha nyomdába küldtük volna, pedig csak egyetlen megrendelőnk volt, Évi a Kövesdombról.
Tudom, vannak akik azt mondják, szamárság az egész, mennyi kárba veszett idő, energia, és semmi haszna, az orvosok legyenek orvosok, foglalkozzanak a betegségekkel, egyesek szerint az egészséggel is, a többit hagyják arra, aki jobban ért hozzá, egy felelős, felnőtt ember, profitorientált polgár belátja, hogy a nemzetek haladása csak úgy valósítható meg, ha a szakemberek a szakterületükben kellően elmélyülnek, és a legjobb eredmény érdekében az elmélyültségből csak enni és aludni térnek magukhoz.
Aztán jött az államvizsga és egyéb komoly elfoglaltságok, nem írtuk tovább. Így aztán nincs címe, nincs eleje, se vége. És nem is lesz. Mielőtt azonban azt hinné valaki, hogy végleg jobb útra tértem, és már csak a szakmával foglalkozom, elárulom, hogy nem így van. Mostanában például paradicsomot termesztek - de erről majd egy másik bejegyzésben.
Még annyit elárulok a témához kapcsolódóan, hogy tavaly felfedeztem a perspektívát. Rájöttem arra, hogy nem érdemes azt figyelni, ki mit tud és mit mond, hanem azt, hogy honnan nézi a világot és mennyit lát belőle. Észrevettem, hogy a tudás és a közlés tartalma változik, ezzel szemben a perspektíva rendszerint csak kivételesen és igen lassan. Aztán Wittgenstein is figyelmeztetett, hogy az értelmem határa és a világ határa nem ugyanaz. És akkor perspektívát váltottam. Feladtam a nemzetek fejlődésének nézőpontját és az összes ebből származó problémát, és koncsagelőd szemgödréből kezdtem figyelni a világot, na ekkor kezdtem paradicsomot termeszteni. De ez egy másik történet.
Mondom, nincs eleje, se vége, és nem is lesz, de címet azt adhatok neki: Barangolás a festészetben. Beszkenneltem, hogy megmutathassam nektek.
Barangolás a festészetben

Web2 és gyermekgyógyászat. Működik.

2011-07-02T23:48:00.007+03:00

Irak északi részén egy határ menti kisvárosban Dr. Serdar, a helyi gyermekgyógyász 2006 januárjában gondolt egyet és létrehozott a yahoo-n egy pediáter-yahoogroupot. Én egy évvel ezelőtt botlottam beléjük, akkor már 1000 körüli volt a tagok létszáma. Érdemes volt feliratkozni a csoportra, már csak a gyűjteményük miatt is, sok hasznos könyvet, esetbemutatót találtam. Élénk levelezés folyik a csatornán, vannak hónapok, amikor száznál is több levelet küldenek; olyan mint a zsibvásár, könyvet, cikket, tanácsot kérnek és adnak kéretlenül is, valami förtelmesen hanyag angolsággal.
Évekkel ezelőtt a vonaton mesélte egy vállalkozó, hogy a kilencvenes évek közepén az ott és akkor újnak számító világhálón talált egy tamagocsi-reklámot, valami kínai cég ajánlotta a kütyüt egész Európának. Annyira hihetetlen volt, hogy meg is rendelt belőle száz darabot, s amikor megérkezett a postán a csomag, akkor döbbent rá, hogy a virtuálisnak hitt üzletkötésnek egészen valóságos anyagi vonzata van.
Arra gondoltam, a nehézkes (primitív) angol fogalmazásom az említett internetes közegben nem lehet akadály, gondoltam, bedobok egy különleges esetet, lássuk, a neten lógó, többségükben ázsiai gyermekgyógyászok mit szólnak hozzá. Két hónappal ezelőtt a klinikán lefényképeztem egy újszülöttet, akinek az alkarján már születéskor majdnem tenyérnyi helyen elhalt, közepén megfeketedett (gangrénás) bőrfelületet találtunk, ez egy szokatlan jelenség. A levelezőlistán időnként fotók és kvíz-kérdések jöttek, ebbe a rovatba beküldtem az alábbi kísérőszöveggel együtt:
Dear Dr. Serdar!
I think the quiz pictures are very useful, i like them.
I'm pediatric resident doctor, at the moment I'm working on the neonatolgy department, where we have a newborn with localised forearm necrosis, the pictures (attached, unfortunately the quality is not the best) were taken on the first day of life.
I would like to ask the group about the diagnosis, but I don't know how to send. The dermatologist said contact dermatitis, but I'm not sure. Could be a localized pressure necrosis without affecting the other side of the forearm?
Best regards,
Dr. Koncsag-Szasz Elod.
Már másnap elkezdtek jönni hozzászólások: Mumbaiból, Indiából az 51 éves Dr. Taher Kagalwala azt írta, hogy Pressure sores or contact burn; Dr. Victor Jerome nem tudom honnan postázta, hogy differential diagnosis: 1. Pseudomonas sepsis, 2. Protein C or S deficiency, 3. Ecthyma Gangrenosum; aztán valaki más: may be antiphosphlipid syndrome, extravasation of calcium from ivf line; aztán egy jótanács: it is still sepsis neonatorum...give ffp,start on broad spectrum antibiotics.also cover for gram neg and anaerobic organisms, később kiegészítette azzal, hogy also test for bleeding parameters such as pt, aptt. go for blood culture. Khaled doktor szerint it seem cellulitis may be due to drug like calcium or NAHCO3, Farid doktor véleménye pedig It seems that the baby is having pressure necrosis.
Nem kívánok a konkrét eset tárgyalásába bocsátkozni, később kiderült, hogy igen súlyos a kórkép, egy fajta agylágyulás (multicystás encephalomalacia) is társult az elváltozásokhoz, szerintem ikerterhességnek indult, de a másik baba elhalt, és ez okozta a helyi bőrelváltozást és az agylágyulást is, és a bőrgyógyásznak is igaza van; egy tíz évvel ezelőtt megjelent magyar cikk adta az ötletet, tessék elolvasni.
Amint láthattuk, a yahoo-s hozzászólások színvonala változó, ebben az esetben nem segített a diagnózis felállításában, mégis eredményesnek tartom a kérdésfelvetést; ismerem a szakmabeliek zsigerből jövő elutasítását, miszerint ez a nemzetközi zsibvásár megbízhatatlan, komolytalan forrás – az viszont tagadhatatlan, hogy az elkülönítő kórisméhez olyan ötleteket adhat, amelyek az ország vagy a világ ezen táján elsőre nem szoktak eszünkbe jutni.
Bizonyára tudja a nyájas olvasó, hogy a kis herceg bolygóját egy török csillagász fedezte fel, 1909-ben, előadást is tartott egy kongresszuson, de öltözéke miatt senki nem hitt neki. Mint ismeretes, 1920-ban elegáns öltönyben megismételte az előadást, és akkor egyet értett vele mindenki. Arra gondoltam, hogy várok, amíg már nem leszek első ránézésre túlságosan fiatal, veszek egy vadonatúj öltönyt, elmegyek egy gyermekgyógyászati konferenciára és elmondom ugyanazt, amit itt leírtam, de félig latinul és egy sokkal komolyabb címmel: Nemzetközi szintű interperszonális tudásháló alkalmazása a pediátriai differenciáldiagnosztikában.
Addig is, aki elhiszi nekem, hogy ennek a levelezésnek van értelme, az csatlakozhat a gyermekgyógyászok yahoo-csoportjához:

Eredményhirdetés

2011-06-30T16:24:00.003+03:00

A gyógyszerprospektus fordító pályázatra határidőig 10 pályázó jelentkezett, összesen 116 fordítással. A beérkezett munkákról összességében elmondható, hogy minden várakozásunkat felülmúlták, terjedelmi és tartalmi szempontból egyaránt. A magyarra fordított prospektusok fogalmazásbeli színvonalában, szakmai precizitásában természetesen vannak különbségek, azonban kisebb kiigazítások, nyelvi korrektúra után kivétel nélkül mindegyik fordítás közölhető lesz.
Réti Zenkő Zsuzsanna a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Gyógyszerésztudományi karának harmadéves hallgatója, egy kétszemélyes oda-vissza repülőjegyet nyert (Wizz Air, illetékekkel és járulékos költségekkel együtt), egy általa választott európai nagyvárosba (London/Párizs/Róma/Madrid/Budapest) utazhat. A fődíjat a nyelvijogok.ro biztosítja.
A második helyezett Budapestre utazhat repülővel, kétszemélyes oda-vissza utazást biztosítunk az általa kiválasztott időpontban. Az első helyezett kivételével minden pályázó esélyes a díjra, amelyet szombaton (július 2) sorsolunk ki a Marosvásárhelyi Rádió stúdiójában, a reggeli magazin-műsorban 9 és 10 óra között. A sorsoláson a beküldött prospektusok vesznek részt, így a szorgalmasabbak nagyobb eséllyel nyerhetnek. Ezt a díjat a Studium Alapítvány biztosítja.
A 25 betegtájékoztatót fordító Molnár Kinga (MOGYE, AOK, II. év) szorgalma elismerést érdemel attól függetlenül, hogy a szerencse neki kedvez-e majd vagy sem. A legszebb fordításokat Szász Júlia Anna (MOGYE, AOK, III. év) küldte, prospektusai már-már élvezetes olvasmányok. A legnehezebb fordítás díját Nagy Melinda (MOGYE, FOK, IV. év) kapja, ő egy fogamzásgátló gyógyszer igen terjedelmes prospektusának fordítására vállalkozott (3700 szó). A három kiemelt pályázót a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Studium Alapítvány könyvcsomaggal díjazza.
A fordításokat szakmai és nyelvi javítások után feltesszük az orvostudomany.ro prospektus-gyűjteményébe, majd nyomtatásban is megjelentetjük a Studium Kiadó gondozásában. A pályázati határidő lejártával a prospektus-fordító projekt nem fejeződött be, továbbra is önkénteseket várunk a magyar nyelvű betegtájékoztatók gyűjteményének bővítéséhez.

Jézust félútig

2011-06-27T00:18:00.004+03:00

Tegnap Jézust levittük Balavásárra. Este tízkor a város szélén stoppolt, alig vettük észre a vastagodó szürkületben. Mondta, hogy Segesvárra lenne az útja, ne izgassa magát, Balavásárig elvisszük, onnan majd csak kap valamit, de hát hogy-hogy ilyen későn vetődik hazafelé, kérdeztük, tíz óra van, jóember.
Jézusnak egy szavát sem hiszem, de amikor azt mondta, hogy meghalt az unokája, s hogy virrasztóba megy Segesvárra, vezetés közben hátrafordultam, persze, a szürkületben jóformán semmit sem láttam, csak azt, hogy nem hazudik, hány éves volt, kérdeztem, azt mondja, három kicsi gyermeke maradt hátra, mondta ezt nyugodt hangon, de végtelenül szomorúan, de hát hány éves volt, milyen baja volt, harminc, azt mondja, harminc, de már ejsze van tíz éve, hogy mind fájt a hasa, s most meghalt.
Meg van értve, de nekem ne mondja, hogy ilyenkor kell elindulni, ne hány óra van, virrasztóba el lehet indulni napvilágnál is, óóó, hát mit tudjon csinálni, ha nem jött semmiféle busz hét óra óta, azóta ott állt, s várta a jószerencsét, most ebben a mobiltelefonos világban, csakhogy az nincs neki, aha, az más, de akkor is, nézze meg azt a táblát, arra menjen, eléri a vasutat, előtte lassítanak a kocsik, valamelyik biztosan felveszi.
Balavásárnál letettük, aztán mentünk Gyulakuta felé, lakodalomba, egy darabig nem szóltunk semmit, kiszellőztettem a kocsit, hogy Jézus után a szag menjen ki, egyszer csak megszólal a feleségem, hátha megtölt valamivel, de hát mivel tölthet meg, legfeljebb valami parazitával, azzal, azzal, Ikszipszilon is hogy megjárta, elvitte Jézust napszámba, aztán megtelt az egész kocsi, s ő is tetűvel, s a másiknak múltkor nem ellopta hátsó ülésről a hogyishívjákot, tudod, te mondtad, hogy amikor elkapták, már csak a felét tudták visszaszerezni, s azt is milyen cirkusszal.
Két óra lehetett, már jöttünk hazafelé a gyermek miatt, annyira nem evilági nyugalom szállta meg az éjszakát, lehet, hogy a halk Tiersen-zene miatt, nem tudom, de összeszorult a szívem, mondom, vajon mit csinál, Jézus-e, kérdezte a feleségem egyből, kezdtünk kacagni egymáson, a fene egye meg, nem vagyunk normálisak, de mindegy, kanyarodj lefelé, most már tíz perc ide vagy oda, nézzük meg, ott van-e még, de Segesvárra én már biztos nem, legfeljebb visszavisszük...
Nem volt ott.

Titkos kód

2011-06-01T14:13:00.007+03:00

A kórházban titkos kóddal ellátott ajtózárak akadályozzák az illetéktelenek (látogatók) bejutását bizonyos stratégiailag kiemelt fontosságú helyekre (osztályokra). Tegnap szó szerint futólag készítettem egy fotót az egyik nagy forgalmú ajtó melletti numerikus billentyűzetről. A kép meglehetősen rossz minőségű, ennek ellenére aki úgy érzi, hogy nyomozói tehetsége van, megpróbálkozhat valamilyen módon kikövetkeztetni, hogy hány számjegyű a kód, milyen számok szerepelhetnek benne, továbbá maximum hány próbálkozást igényel az ajtó kinyitása.

Segítségül elárulom, hogy a kódban nincsen ismétlődő számjegy.

Hát ez micsoda?

2011-05-29T15:03:00.010+03:00

Pénteken reggel történt. Az orvosi szobát a várható kánikula miatt lesötétítették, de a függöny mellett egy vékony fénysugár utat talált magának és éppen egy szék lábára vetődött, onnan pedig tovább tükröződve szabályos kör formában terült szét (1. ábra; nagyításhoz klikk a képre).

Amikor beléptem és megláttam, elmosolyodtam: valaki hanyagul húzta el a függönyt, valaki hanyagul a szoba közepén hagyta a széket, és mégis minden pontosan a helyén van ahhoz, hogy a fényvirág a lehető legszebben kirajzolódhasson a szőnyegre. Már indultam volna tovább, amikor valami szeget ütött a fejemben: hogyhogy teljes az a kör??? Ha egy függőleges hengerfelületre (a szék lábára) fénynyaláb vetődik (besüt a nap), akkor úgy logikus (azt hittem), hogy a megvilágított oldalról félkör tükröződjön a síkra (a szőnyegre). Úgy voltam vele, mint a fiam, akit a fürösztésnél lenyűgözött a lecsorgó vízsugár "megfoghatatlan" természete, én is bele-belenyúltam a fénynyalábba, és néztem, hogy hogyan változik a végső mintázat (2. ábra). Semmi kétség, teljes a kör. Ki tudja megmondani, hogy van ez?

Esetbemutató

2011-05-20T19:10:00.002+03:00

Bármennyire kicsi a valószínűsége egy adott patológia előfordulásának, amikor az mégis előáll, akkor száz százalékosan ott van az ember szeme előtt, és csinálni kell valamit - bizonyos esetekben nagyon gyorsan.
Most egy ilyen "bizonyos esetet" mutattam be.
A röntgenfelvételen az alhas szintjén látható lombkorona természetesen műtermék, az udvarunkon lévő fák látszanak, ugyanis normális szkenneléssel semmi nem látszott, kénytelen voltam az ablaküvegen fényképezni.
A videót ezúttal nem ágyaztam be, aki meg akarja tanulni a köldökkatéterezést, az ide klikkeljen.

A mindennapi kenyerünket

2011-04-18T19:55:00.004+03:00

Sok évvel ezelőtt összefutottam egy régi cimborával. Beszélgettünk erről-arról, elmondta, hogy épp akadt valami munkahelye, nehéz munka és elég gyengén fizetik, de nincs más választása, ugyanakkor érzi, hogy nem tud megfelelően táplálkozni, lassan felőrli, feléli szervezetét. Nem tudsz valami tippet adni, kérdezte, hogy inkább mit érdemes kajálni, legyen olcsó és tápláló. Ilyesmit az egyetemi tankönyvek nem írtak, így hát csak egy libacomb-árnyékos viccel tudtam szolgálni, jót kacagtunk, és el is felejtettük az egészet.

Illetve majdnem. Azt hiszem, harmad éven tanultunk higiéniát, ott előjött a téma, az élelmiszerek összetétele (cukrok, zsírok, fehérjék százalékos arányban) és tápértéke, akkor eszembe jutott a kérdés. Támadt egy ötletem.
Egy olyan szoftvert, programot kellene írni, amelyik megmondja, hogy minimális összegből hogyan lehet maximális tápértéket kihozni. Persze, be kell vezetni a beszerezhető élelmiszerek listáját (igen, manapság ez a lista végtelen – a világnak ezen a részén), be lehet írni mindennek az összetételét (vannak táblázatok) és az árát (ami ugye változó), be lehet írni, hogy miből mennyi van otthon (nem kerül semmibe). Ha készen áll az aktualizált adatbázis, megadjuk, hogy mennyi pénzből akarunk egy ételt összeállítani, és voilà, előugrik egy vagy több megoldás, a huszonegyedik század tudománya végre segíti a szegény embert, hogy mondjuk 1 lejből ne egy (vagy két) kiflit vegyen, hanem 2 tojást, s egye meg egy szelet kenyérrel. Mondtam egy kollégámnak, mit szól az ötlethez, azt mondja, biztosan adna azért fura társításokat is, néhány vicces receptet el is képzeltünk, jót kacagtunk rajta, és el is felejtettük az egészet.
Illetve majdnem. Ma délután a játszótéren összefutottam azzal a bizonyos régi cimborával, aztán később belenézek a száradafás blogba, ott ír egy no-budget receptet Conquest of Paradise címmel. Mondom a feleségemnek, olvassa el, aztán elmondtam neki is a meg nem írt szoftver-tervet, aztán valami poénnal el akartam hessegetni, hogy írhassam, hogy jót kacagtunk rajta, és el is felejtettük az egészet, de valahogy nem jön az a poén, meg az a program sem tűnik olyan nagy szamárságnak, meg ha nem csinálok valamit, előbb-utóbb újra visszajön a téma.
Ha ismertek valakit, aki ért a programozáshoz, és van annyi ambíciója és szabad ideje, szóljatok neki, szabadítson meg ettől a rögeszmétől.

Gyógyszerprospektus fordító pályázat

2011-04-15T19:30:00.003+03:00

A Studium Alapítvány a Nyelvijogok.ro támogatásával gyógyszer-prospektus fordító versenyt ír ki az egészségügyben dolgozók, az egészségügyi felsőoktatásban tanulók és egészségügyi szakfordítók részére.

A díjak:
1. díj: A legtöbb elfogadott prospektusfordítást beküldő pályázó egy kétszemélyes oda-vissza repülőjegyet nyer (Wizz Air, illetékekkel és járulékos költségekkel együtt) Kolozsvár/Marosvásárhely - London/Párizs/Róma/Madrid/Budapest útvonalon. (Útvonal a nyertes kívánsága szerint.)
2. díj: A beküldött és elfogadott prospektusfordítások közül a bírálóbizottság kisorsol egyet, a kisorsolt prospektus fordítója egy kétszemélyes oda-vissza repülőjegyet nyer (Wizz Air, illetékekkel és járulékos költségekkel együtt) Kolozsvár/Marosvásárhely - Budapest útvonalon. Figyelem! Tehát a több beküldött fordítás növeli a nyerési esélyt! Az egy személy által beküldhető fordítások számának nincs felső határa!
3.-5. díj: A szakmai, nyelvi szempontból a legnehezebb prospektusok fordítóinak: A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Studium Kiadó könyvcsomagja.
További részletek: klikk ide!

Felkészülni! Kész.

2011-04-12T00:03:00.003+03:00

Akkortájt történt, amikor néhányan leadtuk a kérést, hogy első vonalban ügyelhessünk a gyermek-sürgősségen. Egy előadásról kifele jövet a folyosón megszólított a professzor asszony:

- Felkészültnek érzitek magatokat az első vonalas ügyeletezéshez?
Hirtelen nem nagyon tudtam, mit is mondjak. Nem felelhettem igennel vagy nemmel, mert ott és akkor mindkét válasz hibás lett volna. Egy idézettel sikerült másfelé terelni a témát.
Gliga professzort idéztem, aki azt mondta, gyerekek, amikor reggel, borotválkozás után azt mondom a tükörnek, hogy ühümm, tényleg nagyon kemény vagyok, aznap egész biztosan történik valami, ami az ellenkezőjét bizonyítja. Ha a Tanár úr ilyen babonásan óvatos volt, én, Pumukli, hogyan mondhatnám azt, hogy felkészült vagyok…
Észrevettem, hogy az idézetek mögé bújás a gyengeség jele. Elég gyakran idézek… igen, a gyengeség jele. Biztonságérzetet ad hivatkozni a nagy testvérre: ne rám nézzetek, ő mondta. Előlépek hát az idézetek mögül és egyenesen válaszolok: nem érzem magam felkészültnek. De tudom, hogy eljött az ideje.
Emlékszem az első napra az iskolában. A Veress-iskolában. Emlékszem, az óvodából indultunk, szép, rendezett kettes sorban, Jóska állt mellettem, mentünk egymás mellett szótlanul, már sütött a reggeli nap, mentem a többiekkel, de nem éreztem felkészültnek magam, és egy kicsit nőttem attól, hogy megértettem, hogy most az van, hogy valaminek eljött az ideje. Nem én értem oda, hanem az ért ide.
Amikor megszületett a fiam, másnap felkeltem és tudtam, hogy apa lettem, de nem tudtam, hogy ilyenkor egy apa mit csinál, vegyek ki szabadságot vagy menjek munkába, a gyermek mellett üljek egész nap vagy jöjjek haza, vegyem ölbe vagy menjek érte dolgozni – nem éreztem felkészültnek magam. De hát eljött az ideje.
Hogy a szakmánál maradjunk: nem emlékszem egyetlen vizsgámra sem, ahol annyira felkészülnek éreztem volna magam, hogy feleslegesnek tartsak még egy nap tanulást. Soha nem készültem fel tehát teljesen a vizsgákra, de amikor eljött az ideje, akkor levizsgáztam.
Ha még egyszer az ügyeletekről kérdeznek, nem fogok semmi okosat mondani, csak a tömör igazat: Nem, de eljött az ideje.

Prospektusok magyarul

2011-03-24T00:16:00.006+02:00

Közel másfél évvel ezelőtt keresett meg a nyelvijogok.ro honlapot működtető társaság a gyógyszer-betegtájékoztatók fordításának ötletével. Tapasztalatból tudtuk, hogy valós igényről van szó, azt azonban nehéz volt megítélni, hogy mekkora munkát jelenthet a prospektusok fordítása, néhány fiatal orvos szabadidős tevékenykedése elegendő lesz-e egy eredeti kezdeményezés megvalósításához.

A szakfordítás nem könnyű feladat, nehezebb mint gondoltam. A flacon az nem flakon, hanem palack, nem minden bevont tabletta filmtabletta, a fordítás hiába szép, ha nem pontos, vagy hiába pontos, ha magyarul nyakatekert. A szöveg számítógépbe vitele sokak türelmét újra próbára tette, nem beszélve a honlap adatbázis-moduljába ágyazott szövegszerkesztő váratlan megnyilvánulásairól. Nem volt könnyű, de sikerült. Ezt úgy írom, mint aki elvégezte a munkát, valójában még csak most kezdődik el. Nem könnyű, de hálás feladat. Jó érzés letenni a magam egy tégláját ott, ahol közösen építünk valamit.
Köszönettel tartozom barátaimnak, kollégáimnak, hogy több évnyi és/vagy több száz kilométernyi távolságból is meghallották az első látásra különösnek tűnő projekt üzenetét, és melléálltak. Hogy mi az üzenet?

"Aki megért, s megértet, egy népet megéltet." (Kányádi)

Ezzel az idézettel fordulok a szakmabeliekhez, arra kérve őket, hogy ki-ki hozzon egy-egy téglát, fordítson egy prospektust. Részletek a www.orvostudomany.ro honlapon.

Megérzik a fényt a gyökerek

2011-03-22T00:20:00.006+02:00

A napokban történt. Evés közben megállt a falat a számban: eszembe jutott Pilinszky egyik verséből két sor, van benne egy kép, amire rácsodálkoztam. Azaz rádöbbentem. A Harmadnapon című versről van szó, ott írja, hogy

„és megérzik a fényt a gyökerek”.

Megérzik a fényt a gyökerek! Félelmetes! Hogyan juthat valakinek eszébe egymás mellé tenni ezt a három szót: megérzik a fényt a gyökerek. Az úgynevezett normális emberek fejében ezeknek a szavaknak nem sok köze van egymáshoz. Gyökér, fény, érzés.
Napok óta ízlelgetem ezeket a szavakat. A verset tankönyvből ismertem, akarom mondani, tudtam róla. Csak néhány mondatfoszlányra, már a címére sem emlékeztem. Néhány sor az egész – ebből van három szó, az a három szó, amiről azt hiszem, hogy megértettem. Vagy inkább ráéreztem. Aki nevetségesnek vagy érthetetlennek tartja, az ne is olvassa tovább, egy évvel ezelőtt valószínűleg én is ráncoltam volna a homlokomat.
Nem csak a versekkel vannak aha-élményeim. Sok példát hozhatnék egyéb művészeti vagy tudományos területekről, a munkahelyemről, egészen hétköznapi (annak tűnő) helyzetekről. Vagy emberekről.
Amióta outsider lettem, kezdtek nagyra nőni körülöttem a gondolatok és az emberek. Ahogy visszaolvasom ezt a mondatot, már látom, hogy egyesekben aggodalmat kelthet. Hamvas Béla kihúz a pácból, ő nagyszerűen megfogalmazta ezt:

"Megtanultam a zenét, de nem csináltam, s azóta tudással, de irigység nélkül hallgatom. Megtanultam egy sereg tudományt, mesterséget és művészetet, értek hozzájuk, de nem csinálom, s így érdektelenül tudom azokat élvezni. Csak még az írásról kell majd leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok gyönyörködni."

Elég későn nőttem ki a művészi ambícióimat, talán ez volt az oka, hogy sok műben a technikát lestem, közben rejtve maradt előttem a tartalom. Újra kellene olvasnom minden könyvet, újra kellene járnom az iskolát, újra kellene élnem eddigi életemet.

Jellempróba

2011-03-15T23:55:00.006+02:00

Egyik nagy bevásárló központban nem a kíváncsiság, inkább az unalom miatt belelapoztam egy könyvbe. Ez volt az egyetlen cím azon a polcon, amelyik első látásra nem ígért tuti receptet a sikerhez és a gyors meggazdagodáshoz. Joseph Badaracco: Jellempróba. A Harvard Business School professzora írta, irodalmi példákon keresztül az önismeret néhány fontos kérdéséről beszél. Akár mindegyik fejezetről lehetne egy-egy bejegyzést írni, de csak egy gondolatot emelek ki.

Több témakör is érinti az elvek (elmélet) és a gyakorlat közötti összeférhetőség problémáját. Erre a kérdésre a szerző mindvégig ugyanazt a választ adja, amit legrövidebben négy szóban tudok megfogalmazni:

Pragmatizmus majdnem minden áron.

Egyik fejezetben egy nigériai író, Chinua Achebe leghíresebb regényét (Széthulló világ) elemzi. A regény főhőse, Okonkwo egy kis afrikai néptörzs vezetője, aki nem hajlandó alkalmazkodni a gyarmatosítók megjelenése miatt megváltozott körülményekhez, makacsul ragaszkodik a törzsi kultúra értékeihez – és ez lesz a veszte. Egy másik fejezetben Szophoklész Antigonéjának tragédiáját hozza példának. A történet ugye az, hogy a király, Kreón elrendeli, hogy a hazaáruló Polüneikészt senki nem temetheti el, Antigoné azonban kötelességének tartja, hogy testvérét eltemesse. Az erkölcs és a hatalom konfliktusából végül mindenki vesztesen kerül ki, mivel mindkét fél a saját igazának foglyává vált, mondja a szerző. A következtetést a Morus Tamásról szóló fejezetben így fogalmazza meg:

Akit az elvek akadályoznak a gyakorlatias gondolkodásban, az ne legyen vezető.

Nem véletlen, hogy a pragmatizmus amerikai találmány. Azt akartam írni, hogy az európai gondolkodás számára idegen, de lehetséges, hogy csak én vagyok így vele: amikor a sikerrel kezdik mérni a döntések és végső soron az ember értékét, az mélységesen elszomorít, nem látom, mi tartana vissza a teljes amoralitástól. A fenti példáknál maradva, az amerikai Antigoné szép összegeket zsarolhatott volna ki a királytól, Okonkwo megbecsült patron lehetett volna az angol nyersanyagpiacon, Morus Tamás pedig hosszú élete végéig nagyokat bulizhatott volna VIII. Henrikkel.

Nem értem, hogyan lehetséges, hogy a pragmatizmus egyik kidolgozója nem más, mint aki az alábbi szavakat leírta:

„Az absztrakt igazság iránti érzéketlenség (…) annak az erkölcsi közönynek a szimptómája, melyet a SIKER nevezetű szajha-istennő kizárólagos imádása szül (…), a siker szónak ocsmány készpénzre váltható interpretációjával együtt nemzeti betegségünk”. William James

Hogyan írjunk tudományos dolgozatot? (ppt)

2011-02-23T18:47:00.001+02:00

Hogyan irjunk

View more presentations from Koncsag-Szasz Elod

Hogyan írjunk tudományos dolgozatot?

2011-02-18T18:38:00.002+02:00

Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem díszterme, 2011. február 23, 20 órától.

Diabeteses ketoacidosis

2011-02-16T20:36:00.005+02:00

Néha megmosolyogtam a küzdősportok megszállottait, akik gyakorlásképpen láthatatlan ellenféllel harcoltak - a levegőben hadonásztak. A napokban így jártam magam is, a diabéteszes ketoacidózissal. Bár számos kezelési útmutató ismeretes, úgy éreztem, hogy egyiket sem uralom olyan szinten, hogy nyugodt lélekkel felvehessem a harcot ezzel az ellenféllel. Kicsit utánaolvastam, hadonásztam a könyvek felett. A Nelson módszere (Milwaukee protokoll) tetszik a legjobban, de több forrást is felhasználtam, kiegészítettem néhány csellel, váratlan szúrással. Az alábbi térkép született belőle, szerintem sürgősségben jól használható. Alla stoccata!
Nagyításhoz klikk a képre.

Mikrofonpróba

2011-02-13T23:31:00.005+02:00

A kislány lenyomta a kilincset, az ajtó kinyílt. Visszanézett a folyosóra, ahol néhányan várakoztak, egy kicsit rágta a körmét, aztán bepillantott. Ez nem szoba volt, hanem egy újabb folyosó. Üres. Néhány lépést előre merészkedett, aztán visszament az ajtóhoz. Meggyőződött, hogy nem figyelnek rá, aztán hosszabb felfedezőútra indult. Az ablaknál lábujjhegyre állt, a fűtőtestnél leguggolt, valamit kikotort alóla, de nem volt érdekes. A folyosó végéig szaladt, ott lépcsőket talált. Sehol senki. Csak a lépései visszhangoztak. Húúúú! – énekelte. Hú-húúúú! – ismételgette, szép hangon és gonoszkodva is. Visszaindult, aztán mégis megállt. Odament a lépcsőkhöz, felnézett. Be-já-ta! – mondta tagolva, bátran, de a kórház szigorú falai közt elveszett a hang. Erre kezéből tölcsért csinált, nagy levegőt vett, és elkiáltotta magát: Én vagyok, Bejáta!!!

Szépen visszhangzott. Mikor arra járok, mindig hallom.

Jelenlét

2011-02-05T11:51:00.004+02:00

Egy szakorvos elmondta, hogy tapasztalata szerint a cigány betegek körében lehetetlen preventív medicinát folytatni. Csak akkor fordulnak orvoshoz és csak akkor szednek gyógyszert, ha épp fájdalmuk vagy vérzésük van. A heveny tünetek elmúltával nem folytatják sem a diétát, sem a kezelést. Csak a jelenben élnek. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez nem etnikai kérdés, hanem az életszínvonallal függ össze. Mi, úgynevezett kultúrnépek mélységes szánalommal nézünk erre az életmódra, pedig könnyen lehet, hogy ők is visszanézhetnek ránk. Aki folyton reflektál, és folyton tervez, és folyton mérlegel-minősít, az tulajdonképpen nem él.
A gyermekkor a gondtalanság, a jelen megélésének időszaka. Mindannyian tapasztalatból tudjuk, hogy a gyermek napjai igen hosszúak, tele vannak színes élményekkel, minden másodperc a meglepetés erejével/lehetőségével vonul be az életébe. A felnőttek ezt az életélményt nem engedik magukhoz közel; tudatában vannak annak, hogy hányadika és milyen nap van, előre tudják vagy tervezik a jövő heti teendőket, és ha szabadidő és beszélgetőpartner kerül, akkor a megtörtént dolgokat magyarázzák, értelmezik. A múltban vagy a jövőben élnek, nem a jelenben, aztán csodálkoznak, hogy hogy' elszaladt az idő…
A Szív (jezsuita folyóirat) novemberi számában olvastam a szemlélődő életformáról. Nagyon egyszerű, de nagyon nehéz: próbálj meg folyamatosan figyelni a külvilágra, próbáld meg úgy érzékelni a környezetedet, hogy közben ne reagálj, ne értékelj, ne kommentálj, ne asszociálj – csak legyél nyitott. Azt mondják, ez egy fajta ima. Elhiszem nekik.
Visszatérve a cigányokra: átlagéletkoruk rövidebb mint a miénk, de lehetséges, hogy többet élnek.
(Fotó: Picasa/aland)

Top 20: gyógyszerek gyermekeknek

2011-01-23T23:51:00.005+02:00

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) idén is kiadta a gyermekgyógyászatban használatos, alapvető fontosságúnak tartott gyógyszerek listáját. A 240 gyógyszert tartalmazó útmutató bármennyire is szűkített lista, biztos vagyok benne, hogy sokakat jobban érdekelne egy jóval rövidebb, mondjuk 20 gyógyszeres hazai "toplista" is. Azt gondolom, hogy a leggyakrabban felírt 20 gyógyszer a gyermekek számára kiadott összes recept legkevesebb 80-90%-át biztosan lefedi.
A kolozsvári, jászvárosi és marosvásárhelyi gyermek-szakrendelések által felírt gyógyszerek havi statisztikáit felhasználva össze is állítottam a toplistát. A dobogós helyezettek megérdemelnek néhány gondolatot, ezúttal a teljesség vagy a rendszeresség igénye nélkül.

1. Nurofen (ibuprofenum)
Aligha meglepetés, hogy az első helyre a Nurofen kerül. Az ún. nemszteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) közül az ibuprofent használják legszélesebb körben, mint elsőként választandó gyógyszer a gyulladással járó betegségek kezelésére (torokfájás, meghűlés, influenza, stb). Népszerűségének alapja az a tény, hogy nem csak lázcsillapító, de gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatása is van, továbbá mellékhatások viszonylag ritkán tapasztalhatók [1]. Enyhe- és középsúlyos fájdalmak csillapítására is javasolható: torok, fog-, fülfájás, zúzódások [3]. Lázcsillapító hatása már 5mg/kg adagnál érvényesül és legalább 3-4 órát tart; 10mg/kg-os adagolással már erőteljesebb, és a paracetamolnál is tartósabb választ ad. [2]
Szakmai berkekben is néhol még tartja magát az az egyszerűsítő vélemény, hogy az ibuprofen gyulladáscsökkentő, a paracetamol pedig lázcsillapító, illetve az ebből származó következtetés, miszerint gyulladásos-lázas állapotokban ezeket társítani kell. Ez több ponton is kifogásolható: az ibuprofen lázcsillapító hatása jól dokumentált (lásd fennebb), továbbá ismert, hogy a mellékhatások gyakrabban jelentkeznek, ha társítják paracetamollal. A viszonylag ritka mellékhatások közül meg kell említenünk a tápcsatornai zavarokat (az esetek 5%-ban), amelyek hányinger, hányás, hasfájás vagy hasmenés formájában jelentkeznek.
Az ibuprofen ismertebb gyógyszerformái [4,5]:
Gyógyszerforma # kereskedelmi név # koncentráció # kiszerelés
----Szirup # Nurofen pentru copii # 100mg/5ml # 100ml/palack
----Tabletta # Ibalgin # 200, 400 mg # 10db/doboz
----Szirup # Ibugesic # 100mg/5ml # 100ml/palack
----Kapszula # Paduden # 200 mg # 30db/doboz
----Végbélkúp # Nurofen supozitoare copii # 125mg # 10db/doboz
Adagolása: 5-10mg/kg/adag naponta 3-4-szer. Az orális szuszpenziót ne felejtse el felrázni, és csak evés után adja a gyermeknek! [6] A román nyelvű betegtájékoztató és annak pontos magyar fordítása megtalálható itt.

2. Paracetamol (paracetamolum)
Akinek gyermeke van, mindenki ismeri a paracetamol végbélkúpot és a Panadol szirupot. A klinikai tapasztalat mellett számos kísérlet bizonyítja, hogy kiváló lázcsillapító szer, de csak akkor, ha megfelelő adagban alkalmazzák. Egyszeri 5mg/kg-os adagtól nem várhatunk számottevő hatást, két óra alatt 0,3-0,4 C⁰-al csökkenti a lázat. A megfelelő terápiás dózis 10-15mg/kg, a beadás után fél órával kezd hatni, két óra alatt éri el maximális hatását, 1,2-1,4 C⁰-al csökkentve a lázat, 3-4 óra elteltével pedig várhatóan ismét emelkedik a hőmérséklet. [2] Éppen ezért a gyermekgyógyászok gyakran javasolják 4 óránkénti váltogatását Nurofen sziruppal (pl: 8 órakor Paracetamol, 12 órakor Nurofen, 16 órakor Paracetamol, 20 órakor Nurofen stb.) Ez az „agresszív lázcsillapítás” biztonságérzetet ad a szülőknek és a kezelőorvosnak egyaránt. Egyéb haszna – az esetek túlnyomó többségében – nincs.
Dr. Barton D. Schmitt, coloradoi gyermekgyógyász professzor 1980-ban (azóta klasszikussá vált cikkében [7]) vezette be a lázfóbia kifejezést. Rámutatott arra, hogy a szülők rettegett ellenségnek tekintik a lázat, és úgy gondolják (élik meg), hogy a láz csillapítása a betegség gyógyítását jelenti. Nemrégiben, 2001-ben egy kutatócsoport megismételte Dr. Barton felmérését [8], és arra a következtetésre jutottak, hogy ez a szemlélet 20 év alatt nem változott. A gyermekgyógyászok és családorvosok feladata az lenne, hogy bevezessék a köztudatba a „jó láz” fogalmát.
A láz hasznossága melletti érvek [2]:
• hosszas evolúciós fejlődés által létrehozott természetes védekező mechanizmusról van szó, amely az állatvilágban is megfigyelhető; hasznát állatkísérletek egyértelműen bizonyítják,
• a láz fenntartása hatalmas energia-befektetésbe kerül a szervezet számára; valószínűtlen, hogy szervezetünk haszontalan vagy káros folyamatra ekkora erőfeszítést pazarolna,
• számos kísérlet bizonyítja a láz hasznát (Hippokratésztől napjainkig),
• a láz önkorlátozó (self-limiting) folyamat, ritkán ér el olyan mértéket, hogy a szervezetet közvetlenül károsítsa,
• nincsenek meggyőző bizonyítékok arra nézve, hogy a lázcsillapító szerek megelőznék a lázgörcs kialakulását,
• a lázcsillapító szerek csökkentik ugyan a lázat, de semlegesíthetik annak védő hatását,
• a lázcsillapító szerek legfőbb haszna, hogy javítják a beteg gyermek komfort-érzetét (inkább a fájdalomcsillapító hatáson keresztül).
Az elmélet azt mondja tehát, hogy a láz csillapítása látványosan javítja a gyermek általános állapotát, ugyanakkor megbénítja a szervezet egyik védekező mechanizmusát a kórokozók ellen – ez utóbbi viszont nem látszik. Mit mutat a gyakorlat? Amikor a saját gyermekem lázas volt, nem vártam meg az elméleti 39-40⁰C-os küszöbértéket, Paracetamolt adtam neki. Másoktól hogyan tagadhatnám meg?
Visszatérve a paracetamolra: a láz- és fájdalomcsillapító szerek közül a legkorszerűbb, legkevesebb mellékhatással bíró gyógyszer. Hányás, hasfájás, bőrkiütések előfordulásának kockázata 1% alatti, túladagolása (extrém nagy adagok esetén) májkárosodást okozhat [9].
A paracetamol ismertebb gyógyszerformái [4,5]:
Gyógyszerforma # kereskedelmi név # koncentráció # kiszerelés
----Végbélkúp # Paracetamol # 125mg, 250mg # 6 db/doboz
----Szirup # Panadol baby-infant # 120mg/5ml # 100ml/palack
----Szirup # Calpol # 120mg/5ml, 250mg/5ml # 100ml/palack
----Szirup # Eferalgan # 60mg/2ml # 100ml/palack
----Tabletta # Paracetamol # 500 mg # 20db/doboz
Adagolása: 10-15 mg/kg/adag naponta 3-6-szor; max. 4g/nap vagy 80mg/kg/nap. A végbélkúp felszívódása nem olyan gyors, mint a szájon át adható gyógyszerformáké, a felszívódás mértéke (biodisponibilitas) pedig egyénenként változó.
További hasznos információk találhatók a román nyelvű betegtájékoztatóban, melynek pontos magyar fordítása megtalálható itt.

3. Eurespal (fenspiridum)
A felmérések szerint a gyermekgyógyászhoz fordulók 6%-a a köhögést jelöli meg fő panaszként [10]. A lázhoz hasonlóan a köhögést is betegségnek tekintik a szülők, az orvostól azt várják, hogy gyorsan és hatékonyan állítsa le azt. Az un. produktív köhögés (amikor az váladékot távolít el) hasznos, a légutak öntisztulását szolgálja. Csillapítani csak akkor szükséges, ha a beteg számára kimerítő vagy veszélyes. Ha a légutakban nagy viszkozitású váladék tapad, a köhögés nem produktív (a beteg nem tudja felköhögni), akkor a betegnek un. mukolítikumot (nyákoldót, viszkozitás-csökkentőt) kell adni, amitől a köhögés felerősödik, produktívvá válik. Nem produktív köhögést a légutakat irritáló folyamatok (pl. száraz tracheobronchitis, egyes virózisok) is okozhatnak, ezekben az esetekben valóban csillapítani kell a köhögést [11].
A fenspiridumról minden bizonnyal a gyógyszeripar egyik sikertörténetét lehetne elmesélni. Ezt leírva sehol nem láttam; a gyermekgyógyászati és farmakológiai tárgyú könyveim azonban az Eurespalt sehol nem említik, ugyanakkor a toplistán a harmadik helyen áll. Utána néztem a Pubmed-en, a fenspiridummal először 1970-ben végeztek klinikai vizsgálatot, aztán néhány éven belül állatkísérletek tisztázták hörgőtágító, gyulladáscsökkentő és enyhe allergiacsökkentő hatását, amit később humán klinikai kísérletek is igazoltak [12]. Kíváncsi vagyok, hogy 2000 óta a témakört miért uralják csaknem kizárólag orosz és lengyel kutatók. Jelen pillanatig csak Lengyelországban, Romániában, Oroszországban és Bulgáriában forgalmazzák. Az Eurespal mellett érdemes Pneumorel név alatt is keresgélni a fenspiridumról az infót.
Mivel hatását több, eltérő mechanizmus útján fejti ki, a köhögések számos válfajának kezelésére alkalmas. Az egyetlen magyar nyelvű betegtájékoztatót mi fordítottuk (pontosabban Kovács Enikő) románról, megtekinthető itt. Mellékhatásai: nagyon ritkán hányinger, hányás, álmosság. Gyakorlatilag korhatár nélkül alkalmazzák. A szirup adagolása 2ml/kg/nap 3 részre osztva, a tablettáé 2-3-szor 1 tabletta naponta.
Gyógyszerforma # kereskedelmi név # koncentráció # kiszerelés
----Szirup # Eurespal # 2/ml # 150ml/palack - magyarul itt.
----Tabletta # Eurespal # 80 mg # 30db/doboz -magyarul itt.
Aki további részletek iránt érdeklődik, annak elindulásként megfelel az alábbi elmetérkép.

A többi gyógyszerről is lehetne mesélni, csak nem nagyon tudom megítélni, hogy érdekli-e a nyájas olvasót. Nézzük a további helyezetteket, a toplistát, rendre:
4. AUGMENTIN (amoxicilin & acid clavulanic) - magyarul is van
5. Különböző köptetők (nagyon sok fajta van, minden orvos mást preferál, de azt nagyon)
6. ALGOCALMIN (metamizolum), vagy Novocalmin - magyarul is van
7. DEBRIDAT (trimebutina) - magyarul is van
8. NO-SPA (drotaverinum) - magyar gyógyszer
9. METOCLOPRAMID (metoclopramidum)
10. PIKOVIT, VITAMAX (multivitamin)
11. Különböző orrcseppek (OLYNTH spray nazal, Vibrocil, Bixtonim, Biorinil, stb.)
12. KLACID, FROMILID, LEKOKLAR, stb. (claritromicina)
13. ZINNAT (cefuroxim)
14. ZENTEL (albendazol)
15. SMECTA (diosmectita)
16. HIDRASEC (racecadotril) - magyarul szerkesztés alatt
17. AERIUS (desloratadina) - magyarul is van
18. CECLODYNE (cefaclor) - magyarul is van
19. FERRUM Hausmann (fier)
20. DUPHALAC (lactulosum) - magyarul is van

Felhasznált irodalom:
1. NEAL MJ: Rövid farmakológia, B+V Kiadó, Budapest, 2000.
2. SAHIB AE, CARROLL J, KLEIN N (szerk.): Clinical Manual of Fever in Children, Springer-Verlag, Berlin, 2009.
3. FEKETE F, GYURKOVITS K (szerk.): Gyermekgyógyászati farmakoterápia, B+V Kiadó, Budapest, 2006.
4. Ordin nr. 743/30.09.2010 pentru modificarea si completarea Ordinului presedintelui Casei Nationale de Asigurari de Sanatate nr. 696/30.06.2009.
5. Memomed 2009, Editura Minesan, Bucuresti, 2009.
6. WORLD HEALTH ORGANIZATION: WHO Model Formulary for Children 2010.
7. BARTON D. SCHMITT: Fever phobia, Am J Dis Child. 1980;134(2):176-181.
8. CROCETTI M, MOGHBELI N, SERWINT J: Fever phobia revisited: have parental misconceptions about fever changed in 20 years? Pediatrics. 2001 Jun;107(6):1241-6.
9. OLÁH ÉVA (szerk.): Láz és lázcsillapítás in Gyermekgyógyászati kézikönyv, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2009.
10. DOINA PLESCA: Tusea cronica in copilarie, Revista Romana de Pediatrie, vol. LIII, nr. 3, an 2004.
11. VIZI E. SZILVESZTER (szerk.): Humán farmakológia, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2002.
12. LAUDE EA, BEE D, CRAMBES O, HOWARD P: Antitussive and antibronchoconstriction actions of fenspiride in guinea-pigs, Eur Respir J. 1995 Oct;8(10):1699-704.

Horgaselméjű orvosok

2011-01-23T16:42:00.007+02:00

Az Orvosi Kamara helyi szervezetének nyitvatartási táblájáról egy vicc jut eszembe.
A juhokat legeltető székely bácsival interjút készítene a helyi TV stáb. Kérdezik a szűkszavú öreget:
- Aztán adnak-e tejet ezek a juhok?
- Adnak. A fehérek. - feleli János bácsi.
- És a feketék?
- Hát... - elgondolkodik az öreg - azok is.
- És gyapjút adnak-e ezek a juhok?
- A fehérek adnak.
- És a feketék?
- Hmm... háááát... azok is.
- De hát János bácsi, miért tesz mindig különbséget a fehér és a fekete juhok között?
- Mert a fehérek mind az enyémek.
- És a feketék?
- Hát... azok is.

Altatódal javítva

2011-01-09T00:21:00.006+02:00

Ma a Somos-tetőn sétáltunk a fiammal. Közben dudorásztam, míg valami dallam forma ki nem alakult. Állandóan ismert dallamrészletek "lógtak be a képbe", de igyekeztem azokat szigorúan kiirtani. Végül tulajdonképpen egyetlen motívum maradt, csak a magasságokat variáltam, mert úgy döntöttem, hogy altatódalnak jó az, ha bizonyos mértékig monoton, illetve ha végtelenül egyszerű.
Tudtam, ha kicsit is alszom rá, biztosan elfelejtem. Ezért aztán azon nyomban kerestem a neten egy zeneszerkesztő progit, a Noteflight-ot, szerencsére még a magamfajta pancserek is könnyen eligazodnak benne. Addig tologattam a hangjegyeket, amíg többé-kevésbé ki nem alakult a melódia. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez a 4/4 rendben van-e, továbbá nem tudom, hogy a violinkulcs mellett a harmadik vonalra hogyan lehetne egy b betűt beszúrni (mindenhova ki kellett tegyem), végül pedig nem tudom, hogy mit nem tudok.
A szöveggel elégedett vagyok, abban több gyakorlatom van; a dallamot - úgy látom - a fiam pillanatnyilag elfogadhatónak, használhatónak tartja, de nem biztos, hogy ez mindig így marad.
Szívesen veszek minden segítséget, javítást, aki ért hozzá, kérem, nézze át.

----------------
Péter, a szomszéd kisegített. Kapásból megmondta, hogy ez bizony 6/8-os, egy mozdulattal helyére dobta a b-betűket, aztán csavargatta a fejét. Azt mondta, hogy a szövegben a szótaghangsúlyok nem esnek egybe a zene hangsúlyos pontjaival, másrészt semmi poén nincs abban, ahogy az alapmotívum ismétlődik. Miheztartás végett, példának, előszedett egy Mozart-dallamot - így kell ezt csinálni.
Ügyelet előtt, ahelyett, hogy aludtam volna, aztán ügyelet után is, ahelyett, hogy aludtam volna, gyötörtem a vonalrendszert. Egyúttal két-három recept hátán felelevenítettem az ütemhangsúlyos verselés alapjait. Ej, de rég volt, amikor tanultuk...
Nna, valami összejött. Mit szólsz hozzá?

Itt az opus (klikk a lejátszó gombra):

Hűl a fészek

2011-01-05T21:59:00.007+02:00

Valamit kerestem a régi cédéken, véletlenül rábukkantam egy elfelejtett írásomra. Kicsit meghatódtam tőle. Nem az irodalmi értéke miatt - eléggé wassalbertes - inkább azért, mert felidézte bennem azt az érzést, amit valamikor szavakba akartam önteni. Ide másolom, hogy ne egye meg a rozsda.

Hűl a fészek
Az égen lassan kialudtak a csillagok, s a faluvégi házak itt-ott égő szemekkel meredtek az udvarok sötétjére. Kálmán bá csitította a lovakat, azok mindegyre nekilódultak a foszladozó éjszakának. A rossz úton nagyokat döccent a szekér, mögöttünk a villák, gereblyék bele-belezörrentek a paták ritmusába. A kutyát kutyának hívták, csillogó szemekkel szaporázott utánunk.
Az öreg most szótlan volt. Nem úgy, mint amikor a Nyíresből jöttünk haza. Akkor kérdezte meg, hogy „Osztán azt tudod-e, hogy magad a mű fajtánk vagy?”, és beszélt nagyapámról, akit nem ismertem, és „régi öregekről”, akiket ő sem ismert, de történetüket úgy őrizte, mintha kizárólag reá bízták volna az utolsó ítéletig; emlékszem, talán Csaba királyfira is sor került volna ebben a hátráló történelemben, ha a lovak meg nem állnak a kapu előtt.
Most szótlan volt. Úgy láttam, mintha kerülte a tekintetemet, mint aki nem akarja, hogy szeméből kilessék gondolatait. Mint aki mondani akar valamit, mint aki mégse.
Ahogy közeledtünk a Maroshoz, a hideg vastagodott, s a lovak belebólogattak a tejszerű ködbe. Hátranyúlt az öreg, s a szekérderékból pokrócot húzott elő. „Nesze, tedd a lábadra” - szólalt meg először az úton. Aztán látva, hogy csodálkozom, furcsállom a tőle szokatlan gondoskodást, mintegy magyarázólag hozzátette: „A Maros dere. Hideg van.” Lábamra terítettem a vastag, lószőrös pokrócot.
Már elhagytuk a hidat, a lovak gőzölgő orrlikakkal lépésben mentek, lassan kiúsztunk a marosvölgyi ködtengerből. A fűszálakon megcsillant a napfény, a hegyek is zölddé váltak. Egész úton szótlanul haladtunk. A feszült csendet ritkán törte meg az öreg, olykor odaszólt a lovaknak, de azoknak nem nagyon kellett a szó, értettek a néma mozdulatokból is.
Az erdő alatt éles kanyarral fordultunk a pajtának. A nap a hegytetőről lesett a boglyákra, a hosszú árnyékok még vizesek voltak. Kálmán bá megtörölte a ködtől még vizes bajszát, hátrább tolta fején a kopott kalapot, rám nézett, s furcsa hangsúllyal kibökte: „Hallom, tanólt ember leszel.”

Karácsony van

2010-12-25T13:47:00.006+02:00

Ablak a végtelenre. Ez a címe Böjte Csaba ferences rendi szerzetes könyvének, amelynek 29. oldalán "illusztrációként" egy vers található. Sík Sándor: Kérdések felelet nélkül. Számomra olyan ez a vers, mint egy tócsa, amibe beleragadtam, vagy mint egy mágnes, ami folyton arra késztet, hogy visszalapozzak hozzá. Nem is találó hasonlatok, inkább nyűgöt, béklyót kellett volna mondanom. Sík Sándor - Csaba testvér közreműködésével - jól beakasztott nekem.
Ilyenkor, Karácsonykor kicsit átértékelődnek a dolgok. A fenyő- és gyertyaillatban vannak pillanatok, amikor az ember képes tíz, száz, ezer éves távlatból nézni önmagára, az életére. Szédítő perspektíva ez, hétköznapjaink "bejáratott" értékrendjének kapaszkodói nélkül nagyon nehéz, talán lehetetlen megválaszolni azt a kérdést, hogy érdemes volt-e. És ha érdemes volt, hát az mennyiben és kinek az érdeme?
Nem folytatom, látom, Hamvas Béla máris legyint, "üdvgörcs", mondja; inkább ide másolom a verset.

Sík Sándor: Kérdések felelet nélkül

Aranymisémig kisfiú koromtól
Bűneimet meggyóntam számtalanszor,
Papok térdére, angyalok fülébe,
Az Isten irgalmának tengerébe.
Látszik-e vajon emberi valómon,
Hogy ötven éve mindugyanazt gyónom?

Polcaimon a könyvek százai,
Ó ifjú olvasások lázai!
Sok költőm, szentem, mesterem,
Titeket iszlak most is szűntelen.
Meglátszik-e viseltes arcomon,
Hogy én is a családhoz tartozom?

Mint gyümölcsfákra májusi eső
Zúgtak le rám a dallamkereső
Élni akaró gondolatcsírák,
S én nekiültem, mint szorgos diák,
Írtam, daloltam a tőlem telőt.
Egy pohár vizet ért-e más előtt?

Egy volt minden második szó a számban:
A szeretetet oly nagyon kívántam,
Mint édesanyja emlejét a kisded.
Mindent vágytam szeretni, mint az Isten.
Akartam mindent szeretetből tenni, -
Amit tettem, több volt-e, mint a semmi?

De minek ez a sok mihaszna kérdés?
A tett a fontos, nem a szürke értés.
Zárlatig úgyis elkészül a mérleg.
Csak egy a fontos: égjek s el ne égjek.
Mint a pusztai vadrózsabokor.
A nap is legszebb naplementekor.

A vers zárógondolatával kívánok boldog Karácsonyt, áldott ünnepeket és - ahogy egy kedves egyetemi tanárunk írja - emberséges Új esztendőt mindenkinek, akihez eljutnak ezek a sorok.

Hét „egyetemes” gondolat

2010-12-05T02:23:00.014+02:00

Az alábbi bejegyzés 25 évnél fiatalabbaknak csak egyetemi oktató felügyeletével ajánlott.

Van egy kis zöld könyvem, egy lej ötven baniért vettem az antikváriumban. Ha jól emlékszem, negyed- vagy ötödéves hallgató voltam, amikor először olvastam – azon éjjel nem tudtam aludni. Volt néhány mondat, amit fájdalmasan igaznak éreztem…

„Az egyetemi hallgatók tulajdonképpen foglalkozás nélküli emberek, akik beszámolókat hallanak a munkáról, amelyet maguk nem kísérelnek meg soha. Orvosi diplomát kaptam anélkül, hogy annyira is orvos lettem volna, mint egy háromhetes asztalosinas asztalos, s végighallgattam a bölcsészeten két félévet anélkül, hogy a heti negyven órán tizedannyit tanultam volna irodalomból, mint egy kritikám megírása közben. Az egyetemi reform nézetem szerint ott kezdődik, ahol az egyetemen is belátják, hogy heti harminc óra előadást meghallgatni – többnyire olyasmit, ami könyvben is megtalálható – nemcsak hülyítő, időrabló, de demoralizáló dolog is.” Németh László: Pedagógiai írások [9]

Azóta már eltelt néhány év, de még mindig nyugtalanít az a kérdés, hogy ha most lennék diák, mit csinálnék másként azért, hogy hasznosabban töltsem azt a hat esztendőt. Nem célom a marosvásárhelyi orvosképzés színvonaláról méltató vagy elmarasztaló ítéletet hozni; összességében büszke vagyok arra, hogy itt tanultam, épp ezért a jobbítás szándékával szeretném a figyelmet ráirányítani néhány hiányosságra (és megoldási lehetőségre), amit diákként tapasztaltam.
Van néhány olyan gondolat, amely nagy hatással volt rám, és azt hiszem, másoknak is hasznára válhat.

1. Virginia Satir: önbecsülés;
2. Carl Rogers: hitelesség;
3. Seneca: önképzés;
4. Németh László: munka;
5. Tony Buzan: elmetérkép;
6. Móra Ferenc: műveltség;
7. Mahatma Gandhi: változás.

1. VIRGINIA SATIR: ÖNBECSÜLÉS
Oktatási rendszerünk legfőbb íratlan szabálya: hallgass, mert okosabb maradsz – a lényeg a túlélés. Naponta elnézem a klinikán, amint a diákok lesütött szemmel állnak a hozzájuk intézett kérdések előtt, még akkor is hallgatnak, ha minden valószínűség szerint tudják a választ. Ilyenkor eszembe jutnak azok az első éves anatómia gyakorlatok, és nemcsak, ahol rendszeresen bebizonyították, hogy nem csak orvosnak, de embernek is alkalmatlanok vagyunk. Teljesen nyilvánvaló, hogy azok az órák alapozták meg a védekező reflexeinket, terméketlen, defenzív magatartásra neveltek. Azt gondoltuk, hogy nagy tudású orvosok tanítanak, valójában – néhány tiszteletre méltó kivételtől eltekintve – átlagos képességű, pökhendi gyakornokok dresszíroztak bennünket. Visszagondolva hihetetlennek tűnik, hogy ráadásul azonosultunk az agresszorokkal: órák után mi magunk is szomorúan állapítottuk meg, hogy szellemileg retardáltak vagyunk.
Pál Ferenc előadásából ismertem meg Virginia Satir (amerikai pszichológus) gondolatait az önbecsülésről. Rendesen mellbevágott egy egyszerű kijelentése:

„A világ jobbá válik általam” [12]

Rácsodálkoztam. Ezt az egyetemen nekünk nem mondták… Ha most lennék diák, nem hagynám, hogy bárki is megkérdőjelezze ezt a mélységes meggyőződést, ami miatt majdnem mindannyian az orvosi hivatást választottuk. És nem értenék egyet az agresszorokkal; egy embert bármikor meg lehet alázni, de nevetségessé tenni, annak hozzájárulása nélkül, nem lehet.

2. CARL ROGERS: HITELESSÉG
Talcott Parsons amerikai szociológus szerint az ideális orvos egyik meghatározó tulajdonsága az, hogy magas szintű készségekkel és tudással rendelkezik. A medikusok és fiatal orvosok természetes törekvése, hogy megszerezzék a magas szintű tudást és a gyakorlatban be is bizonyítsák azt. Ha azonban ez a bizonyítási vágy nagyobb a tudásvágynál, az képmutatáshoz vezet. Parsons szerint az ideális orvos másik meghatározó tulajdonsága az érzelmi semlegesség. Az orvostanhallgatókat és a nem szakmabelieket általában lenyűgözi a pókerarcú orvos látványa, aki teljes nyugalommal, mondhatni egykedvűen dolgozik a drámai állapotban lévő beteg megmentésén. Az önuralom fontos, de a túlzott önuralomra törekvés ugyancsak képmutatáshoz vezet. Egy harmadik gondolat: érdekes, aszimmetrikus reláció az orvos-beteg kapcsolat, ugyanis az orvos tudja, hogy mi jó a betegnek (annak egészségére vonatkozóan). Jó néhány olyan orvost ismerek, aki túllépte „hatáskörét”, rendszeresen erkölcsi vagy jogi ítéleteket hoz a betegek vagy diákok felett. Istent játszik.
Ezek a példák azt szemléltetik, hogy milyen könnyű a pályakezdő orvosnak valamilyen szereppel azonosulni, tulajdonképpen képmutatóvá válni.
Carl Rogers a huszadik század legnagyobb hatású pszichológusai közé tartozik. Gondolataival fél évvel ezelőtt, egy online kurzuson ismerkedtem meg.

„Nem használ, például, ha eljátszom, hogy nyugodt és barátságos vagyok, ha valójában szétvet a méreg (…). Nincs értelme eljátszani, hogy tudom a választ valamire, amikor ez nincs így. (…) Az sem túl nagy segítség számomra, ha eljátszom a magabiztost, ha valójában ijedt és bizonytalan vagyok.” [1]

Nem könnyű hitelesnek lenni. Én most tanulom vállalni magam, egy kicsit ez a blog is arról szól. A kórházban, ha valamit nem értek, kérdezek, és ha kell, ismét kérdezek, még akkor is, ha kiderül, hogy banális dolgot nem tudok. Nem restellek időnként tört románsággal kérdezni vagy válaszolni. Vállalom a nem-tudást a betegek és az oktatók előtt is. Az érem másik oldala: vállalom, kimondom a véleményemet még akkor is, ha az mások nemtetszését váltja ki. És legalább ilyen nehéz mások iránti tiszteletemnek hangot adni.
Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy HR-kurzuson, ahol tanították az ún. „én-kijelentéseket”. Mondok egy példát. Ha azt mondod, hogy te nem segítesz abban, hogy tanuljak (te-kijelentés, a mondat alanya a TE, a másikat elemzi, kioktatja), az szemrehányó, támadsz vele, provokálsz. Az én-kijelentés (a mondat alanya az ÉN, önmagáról mond valamit) azonban nem támadó, ráadásul vitatkozni sem lehet vele: nem szeretek anatómia órára járni. Nagyon hasznosnak találom, a pozitív és negatív érzelmeim kifejezésére szeretem használni az én-mondatokat. Ha most lennék diák, gyakran használnám az én-kijelentéseket a hitelesség és az önvédelem miatt.
A téma utolsó illusztrációjaként még egy idézet Rogerstől:

„… távolságot tartunk önmagunk és a másik ember között, a kapcsolatunkat a hűvös professzionalizmus, valamiféle személytelenség és némi arrogáns lenézés jellemzi. Úgy gondolom, hogy az élet számos területén a hidegen professzionális pózolás egyik fő oka az, hogy kiépítse és fenntartsa ezt a «biztonságos» távolságtartást.” [1]

3. SENECA: ÖNKÉPZÉS
Az orvosképzés egy általános problémájára az „ABC of Learning and Teaching in medicine” című könyv első mondata hívja fel a figyelmet:

„Megengedhetetlennek tartjuk, hogy egy beteget hozzá nem értő orvos vagy nővér lásson el, ugyanakkor gyakran toleráljuk, hogy a medikus szakmai felkészítését [pedagógiai szempontból] képzetlen oktatók végezzék.” [11]

Nagynevű orvosok, professzorok, olyan kiváló szakemberek óráira jártunk, akik szakmai kompetenciájához nem fér kétség; legtöbbjük (szerencsére voltak kivételek is) azonban csak orvos volt, nem tanár. Bizonyos esetekben az előadásokat szemlátomást ők maguk is unták, olyan kötelességnek tekintették, ami szakmai előmenetelük természetes és kényszerű velejárója. Ennek megfelelően, a diákok tudásszintje szakterületenként bizonyos variabilitást mutatott.

„Meddig menetelsz még a más vezényszavára? Vedd át a parancsnokságot és szabd meg, mi adassék az emlékezetnek. (…) Pedig más emlékezni, és más tudni. (…) aki másvalakit követ, semmit sem talál, sőt nem is keres.” [13]

Seneca-rajongó vagyok; nem is kommentálom, a gondolatai úgy zseniálisak, ahogy vannak. Csak ajánlani tudom az „Erkölcsi leveleket”.
Van egy régi népi bölcsesség: „Egészségedet orvosra, becsületedet ügyvédre, lelkedet papra ne bízd.” Kiegészíthetnénk a sort: szakmai fejlődésedet oktatókra ne bízzad. Az orvos, az ügyvéd, a pap, a tanár sokat segíthet, élni is kell a segítségükkel, de végső soron nem felelősek a te életedért.
Ha most lennék diák, vennék egy műanyag fűzős dossziét, egy hozzá való lyukasztót és egy csomag fénymásolópapírt. Elkezdenék készülni az életre: a dossziéba gyűjteném azokat az információkat, amelyekről azt gondolom, hogy a jövőben még szükségem lesz rá, és jó, ha kéznél vannak. A gyermekgyógyászatban ilyenek lehetnek pl. a biometrikus normál értékek (súly és magasság görbék), gyógyszerek adagjai, vázlatok az anamnézis és betegvizsgálathoz vagy gyakoribb betegségek összefoglalója; egy A4-es lapon elférnek pl. az archaikus reflexek ábrákkal együtt, de érdemes számon tartani az APGAR vagy a GCS kiszámítását… és folytathatnám a sort. A kéztőcsontokat vagy a Szentgyörgyi-Krebs ciklust nem biztos, hogy bele kell tenni. De szabad.
Mire jó ez a gyűjtemény? A kulcsszó: tanulmányi portfólió. Keress rá!

4. NÉMETH LÁSZLÓ: MUNKA
Aki hallomásból vagy órarendből ismeri a medikusok életét, az azt gondolná, hogy tevékenységük javarészét a betegellátás teszi ki. Valójában a gyakorlati órák is többnyire a szemlélődő életmódot gyakoroltatják, általában az történik, hogy egy szakorvos bemutatja egy-egy beteg kórtörténetét és tüneteit (ha még vannak), a hallgatóknak meg az az érzése, hogy (jó esetben) nem csak értik, tudják is a hallottakat. Tapasztalatom szerint mindez nem sokat ér; amikor rezidensként elkezdtem dolgozni világosan láttam, hogy egyetlen hónapnyi számon kérhető, többé-kevésbé felelősségteljes munka több nyomot hagy az emberben, mint több évi kontemplatív pózolás. Németh László már nagyon rég leírta: „a szellemi életben kezdettől fogva zsákot kell emelned”, másként nem lehet. És olvassuk el még egyszer a bevezető idézetet:

„Az egyetemi hallgatók tulajdonképpen foglalkozás nélküli emberek, akik beszámolókat hallanak a munkáról, amelyet maguk nem kísérelnek meg soha. Orvosi diplomát kaptam anélkül, hogy annyira is orvos lettem volna, mint egy háromhetes asztalosinas asztalos, s végighallgattam a bölcsészeten két félévet anélkül, hogy a heti negyven órán tizedannyit tanultam volna irodalomból, mint egy kritikám megírása közben. Az egyetemi reform nézetem szerint ott kezdődik, ahol az egyetemen is belátják, hogy heti harminc óra előadást meghallgatni – többnyire olyasmit, ami könyvben is megtalálható – nemcsak hülyítő, időrabló, de demoralizáló dolog is.” [9]

Vagy kérdezzük Hamvas Bélát, aki a maga nyers stílusával így fogalmaz:

„A háttérből való hatás erőtlen, (…) ami történt, egészen más. – Valaki száját járatta.”[4]

Véleményem szerint, amíg a hallgatók nem kapnak számon kérhető kórházi feladatot (és itt nem látszattevékenységre gondolok), addig nyilvánvalóan inkompetensek maradnak.
A túlreprezentált elméleti oktatás is fura logika mentén szerveződik. Az orvostanhallgatóknak (kisebb megszakításokkal) reggeltől estig tartó gyakorlati és elméleti óráik vannak; a hétvégék kivételével nincs idejük arra, hogy valamely témában elmélyüljenek, hogy az érdeklődésük által felvetett kérdésekben (legalább) könyvtári felfedező utakat tehessenek.

Nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak. (Karinthy Frigyes)

A vizsgaidőszak csak arra elegendő, hogy a rövid- és középtávú memóriájukat három hét alatt néhány alkalommal kíméletlenül túlterheljék, hogy aztán a rá következő vakáció alatt elfelejthessék az egészet. A jelenlegi orvosi egyetemi oktatás tényleges hatékonyságát nagyon könnyű lenne lemérni: bármelyik vizsgát meg kellene ismételni két héttel és/vagy egy évvel később, illetve le kellene vizsgáztatni az oktatói testületet az adott témából, tekintet nélkül a szakterületükre – utóvégre mindannyian orvosok. Ez sokakat rádöbbentene, hogy az információ-dömping stratégiájának hatékonysága igen csekély, és nem is biztos, hogy célszerű olyan dolgokat bifláztatni, ami a könyvekben megvan.
Van egy furcsa paradoxon: aki elmerül az elméleti ismeretek öncélú halmozásában, az észrevétlenül eltávolodhat nemcsak a gyakorlattól, de a valóságtól is. Ismerek olyan embert, aki a végén jobban értett a tanuláshoz, mint az orvostudományhoz. Egy Dosztojevszkij-idézet analógiáján talán jobban rá lehet csodálkozni a jelenségre, első látásra távolinak tűnik a példa, de nem az:

„Ábrándjaimban gyakran eljutottam ahhoz a szenvedélyes szándékhoz, hogy az emberiséget fogom szolgálni (…), ennek ellenére két napig se tudok egy szobában lakni senkivel, ezt tapasztalatból tudom.” [3]

Ha most lennék egyetemista, azokat a betegségeket tanulmányoznám, amelyeket aktuálisan épp vizsgálni is tudok. Azt tapasztaltam, hogy az ilyen tanulás minden erőfeszítés nélkül eredményesebb, mint az elképzelt betegségek fáradságos memorizálása.
Ismétlem, a felelősségteljes munka hiánya nem pótolható. Mégis, azt teheti a hallgató, hogy addig kérdezi, vizsgálja a beteget, amíg olyan kórelőzményt, tünetet, jelet talál, amit a kezelőorvos nem vett észre. Eggyel több diagnózis a kórháznak vagy a betegnek legtöbbször nem sokat számít, de nagy sikerélmény a diáknak.

„A foglalkozások a legjobb pedagógusok; a konyha többre tanítja a szakácsinast, mint a szakács, a hegedű többre a tehetséget, mint mestere.” [9]

5. TONY BUZAN: ELMETÉRKÉP
Tágabb értelemben a probléma-orientált tanulásról kellene írnom, de úgy döntöttem, hogy az előző pont után a következetesség jegyében inkább egy konkrét módszert, eszközt mutatok be. Az elmetérkép egy tanulási vagy tervezési módszer, Tony Buzan fejlesztette ki a ’60-as években, de a technikát bizonyos formában már Leonardo da Vinci is használta [8]. Lényege a következő: a szóban forgó fogalmat, problémát a lap közepére írjuk, a hozzá kapcsolódó információkat pedig sugárirányba rajzoljuk, majd ezeket elágazásszerűen tovább bontjuk. Íme egy példa:

A mellékelt elmetérkép még nincsen készen, ugyanis akkor igazán hatékony ez a tanulási technika, ha a térkép színes, és tele van kisebb-nagyobb szemléltető ábrákkal. Ez a térkép tulajdonképpen egy lecke vázlata [2], pontosan követi a szerző által felállított logikai szerkezetet. Akkor érdemes ilyen ábrát készíteni, ha az adott anyagrészből vizsgázni kell, ha a részleteket is számon kérik. Ennél hatékonyabb az az elmetérkép, amelyet a tanuló a saját logikai hálójáról készít; ha a napi munka során kérdések merülnek fel, azokat a meglévő ismeretekkel együtt célszerű ábrázolni, hogy aztán jöjjenek a szakirodalmi kiegészítések. Egy Schönlein-Henoch purpurás eset kapcsán csak azokat a kérdéseket tettem fel, amelyek érdekeltek; rövid idő alatt kész voltam a térképpel, egyben az ismétléssel.

Az elmetérkép-technika előadásokon is jól bevált. Ha unalmas a kurzus, hajlamosak vagyunk automatikusan jegyzetelni, közben nyitott szemmel aludni. Aki a hallottakat elmetérképbe akarja rendezni, az kénytelen figyelni, különben nem tudja helyére tenni a részleteket. Az más kérdés, hogy csak azokról az előadásokról lehet jó térképet készíteni, amelynek struktúrája rendezett és átlátható. A számítógépes térképszerkesztéshez a Cmap szoftvert ajánlom. Egyébként az olvasást, szövegértést is segítheti ez a típusú vázlatolás, mert megadályozza, hogy az olvasó figyelme észrevétlenül elkalandozzon a témáról. Ismerős helyzet, nem?
Amikor diák voltam, a gyakorlatokról kész tudást akartam haza vinni. Ma azt gondolom, inkább kérdéseket akarnék. De azt minden nap.

6. MÓRA FERENC: MŰVELTSÉG Az orvosi hivatás válságáról már korábban írtam, de ott nem tértem ki az orvos, mint a szellem embere általános műveltségének válságára. A modern menedzserszemlélet arra ösztönzi az orvosokat, hogy egészségügyi szolgáltatókká, teljes lényükkel specialistákká alacsonyodjanak [6]. A muszlim világban világosan megkülönböztetik a szellem emberét és a specialistát, ez utóbbit sokkal kevesebbre értékelik [7]. Németh László így ír erről:

„Kit nevezek én a szellem emberének? Nem azt, aki nyakig ásta magát az éremtanba (…). Szellem embere az, akiben ott feszeng a szellemiség örök ösztöne: a jelenségeket együtt, egyben látni. (…) Az az igazi tudós, aki minél szűkebb helyre dugja a fejét?” [9]

A keleti filozófiák szerint a specialista beteg ember; olyan fához hasonlítható, amelynek egyetlen túlfejlett oldalága van, a többi csökevényes maradt. Nem baj az, ha valaki szívesen foglalkozik a részletekkel, ha van alapműveltsége, ami felől nézi szakterületét, és nem fordítva, egy parányi szemüvegen keresztül értelmezi a világot.

“Egy olyan ember, aki nem olvas könyveket, semmivel sem különb annál, mint aki nem tudja elolvasni őket.” (Mark Twain)

Amikor orvostanhallgató voltam, valahányszor nem szakmai tárgyú könyvet olvastam, utána szorongás gyötört. Ma már azt gondolom, hogy a medikusnak nem kell, sőt, nem szabad állandóan az orvostudomány feneketlen kútjából innia. Nem csak orvostudománnyal él az ember… Milyen kiábrándító már csak az is, amikor egy kiváló szakember helyesírási hibáktól hemzsegő PowerPoint-tal áll elő, vagy szókincse gyakorlatilag a szakszavakra szorítkozik. És nem utolsó sorban: a viselkedésen is meglátszik…

Abban mutatkozik meg műveltségünk, ahogyan a műveletlenekkel bánunk. (Móra Ferenc)

7. VÁLTOZÁS
Az orvosok általában kritikus emberek. Ez szakmai ártalom: a folyamatos megfigyelő-értékelő magatartás hozzátartozik a mindennapi munkához; sajnos, ezt a köpenyt levetni nagyon nehéz. Nem vitatom, a kritika majdnem mindig jogos, egy idő után azonban ezektől a negatív érzelmi töltetű kijelentésektől rossz lesz a közérzetem.
Megfogalmazódott bennem egy egyszerű szabály: csak akkor mondd el a kritikádat, ha utána javasolni tudsz egy működőképes alternatívát. És még valami: ezt annak (is) mondd el, aki a változtatást véghez tudja vinni.
Nem rég olvastam Gandhi életét [5]; ki volt Gandhi? – lefordítom európaira: egy okos cigány, akinek az élettörténete és gondolatai nagyobb hatással vannak rám, mint akármelyik tudományosan alátámasztott igazság. Az övé a zárómondat:

„Először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz.”

Hivatkozások:
1. Carl Rogers: Ez vagyok én in Valakivé válni. A személyiség születése. Edge 2000 Kiadó, Budapest, 2008.
2. Dan Moraru: Stenoza hipertrofica de pilor in Tratat de Pediatrie szerk. E. P. Ciofu, C. Ciofu, Medicala kiadó, Bukarest, 2001, 458-460.
3. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek, Magyar Elektronikus Könyvtár, 46. o.
4. Hamvas Béla: Tabula smaragdina. Mágia szútra. Medio Kiadó, 2005, 233. o
5. José Fréches: Gandhi, Allfa kiadó, Bukarest, 2009 (román fordítás).
6. Kapocsi Erzsébet: Orvosi hivatás és hivatásetika a XX-XXI. században. PhD értekezés. Szeged, 2005.
7. Kéri Katalin: Kreatív sokszínűség, konferencia-előadás, Lengyeltóti, 2000.03.13
8. Nast, Jamie: Idea mapping, John Wiley & Sons, Hoboken, New Jersey, 2006.
9. Németh László: A művelődés reformja in Pedagógiai írások. Kriterion Kiadó, Bukarest, 1980.
10. Pál Ferenc: A helyes önbecsülés építőkövei, előadások, 2007-2008 évfolyam (palferenc.hu)
11. Peter Cantillon, Linda Hutchinson, Diana Wood: ABC of Learning and Teaching in medicine, BMJ Publishing Group, 2003.
12. Satir, Virginia: A család együttélésének művészete, Coincidencia Kiadó, 1999.
13. Seneca: 33. levél in Erkölcsi levelek, Kossuth Kiadó, Budapest, 2001.

A lázgörcs (Convulsii febrile)

2010-11-15T22:40:00.006+02:00

Néhány héttel ezelőtt egy kislányt hoztak az osztályra lázgörccsel. A roham sajnos ismétlődött; felvetődött a kérdés, hogy úgy általában mennyi a valószínűsége a roham ismétlődésének, illetve hány százalékra tehető a későbbi epilepszia kialakulásának valószínűsége. Úgy jártam, mint a kisdiák, mondogattam magamban, hogy ezt tudom, tudom, tudom, csak hát nem jutott eszembe.
Egy évvel ezelőtt még szakértő voltam a témában, volt egy bemutatóm is... előkerestem a PowerPoint-ot és újra összeállt a kép. Az más kérdés, hogy a SlideShare nem ismeri a román karaktereket, így ki kellett gyomlálnom azokat.
Aki ismételni akar, tartson velem. Kicsit lassan töltődik be, de érdemes megvárni.
Teljes képernyős mód: bal alsó sarok, menü, azon belül Fullscreen.

Convulsii Febrile

View more presentations from Koncsag-Szasz Elod.

Tippelj még okosabban!

2010-11-10T00:21:00.006+02:00

Emlékszem, a rezidensi felvételi vizsga előtti hónapokban nagyjából heti gyakorisággal egy-egy hisztéria-hullám söpört végig rajtunk. Megváltozik a tematika, utolsó pillanatban fogják tudatni velünk…, már korábban is sok hibás kérdés volt, nem biztos, hogy mind kiselejtezték, ha azokat kapjuk…, ha nem tudod a helyes válaszokat, akkor hármat kell bejelölni, ez egy tuti tipp, mert ha nem…, valójában négyet kell bejelölni, mert ha nem…
Amikor gyakorlásképpen próbateszteket töltöttem ki, észrevettem, hogy a pontozási rendszer a többválaszos kérdéseknél nem szimmetrikus (minimum 2 és maximum 4 helyes választ lehetett bejelölni).
Ezen előzmények után szükségesnek láttam személyesen utánajárni, hogy a tesztrácsban mikor és hogyan érdemes tippelni. Az eredményeket egy PowerPoint bemutatóban szerintem érthetően összefoglaltam.

Rezistat

View more presentations from Koncsag-Szasz Elod.

Az ösztönző visszajelzéseken felbátorodva minden évben bemutattam a nagy megmérettetésre készülőknek. Sem a gondolatmenet, sem a következtetések nem változtak, sőt, hozzászólások szintjén sem egészítették ki. Már-már úgy döntöttem, hogy két nagy kőtáblába vésem és nekitámasztom az egyetem kapujának, amikor kaptam egy e-mailt. Kiderült, hogy még néhány pontot ki lehet sajtolni spekulatív úton. Bíró Zoltán precíz matematikai fejtegetését lefordítom magyarra:
Összességében 25 lehetséges válasz létezik: 5 db 4 helyes válaszos (ha tudom egy kérdésnél, hogy 4 helyes válasz van, akkor 5 különböző megoldás képzelhető el: a hibás válasz lehet az első, második… ötödik helyen), 10 db 3 helyes válaszos és 10 db 2 helyes válaszos mintázat rajzolható fel. Ha a teszteket számítógépek gyártanák, akkor a helyes válaszok megoszlása igazságos lenne, a következő megoszlással: 25 kérdésből 5 db 4 helyes válaszos, 10 db 3 helyes válaszos és 10 db 2 helyes válaszos. Ilyen módon minden egyes elképzelhető válaszlehetőség azonos valószínűséggel fordulna elő.
De a teszteket emberek csinálják. Most dolgozunk a QuickCheck programon, ahol teszteket szerkesztünk, és bizony mi is tapasztaltuk, hogy sokkal nehezebb helytelen választ gyártani, mint helyeset. A helyes választ csak másolni kell, a helytelent ki kell találni, de úgy, hogy az minden elképzelhető értelmezésben rossz legyen. Mi következik ebből: a kétválaszos kérdések alulreprezentáltak, a négyválaszosak pedig enyhén túlreprezentáltak. Zoltán szerint 0,6-1-1,1 a tapasztalt arány. Hoppá!
A vizsgázó minden egyes pontnál (válasznál) 3 lehetséges dolgot gondolhat: (1) tudja, hogy helyes a válasz, (2) tudja, hogy nem helyes a válasz és (3) nem tudja eldönteni. Összesen 13 kombináció lehetséges a „mind az öt pontra tippelés”-től a „csak egyetlen válaszban nem biztos”-ig (a sorrend nem számít). Ezek alapján kiszámolható bármely konkrét helyzetben bármely választandó stratégia (1, 2, 3 vagy 4 karikát tegyünk) várható „hozama”. Lásd a mellékelt szoftvert, a képre klikkelve letölthető. 200 db többválaszosra van beállítva, de könnyen átszámolhatók az arányok 150-ről (a százalékos megoszlás a lényeg, nem az abszolút érték).
Zoltán egyetlen mondatban foglalja össze az ökölszabályt:

„Ha az ötből legalább két válaszról biztosan tudjuk, hogy igazak, és a további válaszok egyikéről sem tudjuk, hogy hamis, többet nem szabad karikázni; minden más esetben a kérdéses pontokból be kell karikázni annyit, amennyit csak lehet!”

Kreatív blogger díj

2010-11-07T20:32:00.005+02:00

Kreatív blogger díjat kaptam Muzsi Attilától. Jól esett. Komolyan.
Azt mondja, hét dolgot kell mondanom magamról.
Kedvenc idézetem, afféle jelmondatom: "Mid van, amit nem kaptál?" (1Kor 4, 7). Szeretem a gyümülcslevest. Állandóan kételkedem. Azt gondolom, hogy a számok rettenetesen hasznosak, de nem léteznek. A munkámban azt szeretem a legjobban, amikor van egy előzetes hipotézisem és később kiderül, hogy igazam volt; azt nem szeretem, amikor nincs igazam, de el tudom viselni. Előadás közben ha elhangzik egy érdekes gondolat, az annyi asszociációt indít el bennem, hogy rendszerint percekig képtelen vagyok figyelni. Kedvenc évszakom az ősz.
Akiknek tovább szeretném adni a díjat:
1. Crescendo - Kulcsár Zsolt,
2. Jezsuita bloggerek - jezsuiták,
3. Critical Biomass - biológusok,
4. Mediq - Meskó Bertalan,
5. Elemlámpa - Fülöp Lóránt,
6. Hendimédi - Lázár Mónika,
7. Fénypont - György Emőke.
Van egy-két angol blog is, amelyik megérdemelné a kreatív díjat, de hát sajnos nem indulhatnak ebben a súlycsoportban.

A játékszabályok a következők:

A díjat meg kell köszönni.
A logót ki kell tenni a blogra.
Be kell linkelnünk, akitől kaptuk.
Tovább kell adnunk 7 embernek.
Be kell linkelni őket.
Megjegyzést kell hagyni náluk.
El kell árulnunk magunkról 7 dolgot.

Esetbemutató (prezentare de caz)

2010-11-03T22:10:00.006+02:00

Ma bemutattam egy különleges betegünk (nem a beteg, hanem a betegsége különleges; utóvégre a betegsége sem különleges csak ritka és nem tudunk eleget róla) történetét és a hozzá kapcsolódó szakmai tudnivalókat a helyi gyermekgyógyászok és rezidens kollégák előtt. Többen kérték (egyesek formai, mások tartalmi okokból), hogy osszam meg velük a bemutatót. Érdemes teljes képernyős módban nézni, a jobb alsó sarokban a "More"-ra klikkelve megtalálható a megfelelő gomb.

Prezentare de caz (esetbemutató) on Prezi

A beteg válaszol

2010-10-21T00:24:00.005+03:00

A napokban történt, hogy egy meglehetősen bonyolult gyermekgyógyászati kórképről beszélgettünk a betegágy mellett. Az egyik tünetet nem igazán tudtuk megmagyarázni a gyanított kórkép alapján. Egyszer csak megszólalt az anyuka, ők utánanéztek az interneten és egy cikkben utalást találtak erre a tünetre is. Miután meg tudtam szólalni a meglepetés után, megkértem, küldje át a linket, olvassam el én is. Kiderült, hogy teljesen értelmes hozzászólás volt, valóban egy lehetséges variánsra hívta fel a figyelmünket.

Az idők változnak. Át kell értékelnünk az orvos-beteg kapcsolatot. Itt két cikk jut eszembe, amelyeket valamikor a nyáron olvastam. Régebben hasonló helyzetben reménytelen vállalkozás lett volna keresgélni az emlékek és cikkek között, azonban mióta használom a Diigó könyvjelzőket, teljesen más a helyzet. Az egyik írás az Elitmeden jelent meg, dr. Matkó Idával készült interjú „A morális zuhanás víziója” címmel. Tankönyvbe illő szöveg, minden második mondatát kihúztam markerrel. Az orvosi hivatás válságáról szól, és arról, hogy ennek semmi köze a gazdasági válsághoz,

„az etika elvek gyakorlati alkalmazása nem pénz kérdése”.

Nem is mondok róla többet, a kommentárom úgysem érné el a cikk színvonalát. A másik cikket egy amerikai gyermekgyógyász, Bryan Vartabedian blogján találtam, központi gondolata egyetlen mondatban összefoglalható:

30 év múlva az orvos munkája alig fog hasonlítani a mai orvos mindennapi teendőire.

Elgondolkodtató érveket hoz fel, érdemes elolvasni. Elképzelhető, hogy igaza van, és akkor igenis jelentősége van annak, hogy 2010 októberében Kelet-Európában egy anyuka egy adott ponton mélyebbre ásott a szakirodalomban, mint a kezelőorvosa. Persze, legyinthetsz, az orvos volt felületes – nem erről van szó. Nem magyarázkodom; ha annak az amerikai fazonnak véletlenül igaza van, akkor előbb-utóbb majd te is találkozol a jelenséggel.
Mielőtt megírtam volna ezt a bejegyzést, a fenti töprengéseimet elmondtam egy egyetemista filológus ismerősömnek. Nagy változásnak leszünk szemtanúi, a betegek egyre jobban részt vesznek majd a gyógyítási folyamatban… Legyintett és visszakérdezett: mit gondolsz, a XVIII.-XIX. században a lakosság mekkora hányada eszmélt rá, hogy ők az ipari forradalom dicső korát építik… És valójában hányan építették?

Zengő érc

2010-10-03T15:47:00.004+03:00

Nemrégiben egy gyermekgyógyászati konferencián vettem részt. Először láthattam élőben a szakterület egyik híres professzorát. Megdöbbentett. Ijesztő volt.
Az előadás – amennyire meg tudom ítélni – tökéletes volt, tartalmas, profi szintézis. Az előadó tudatában volt az erőviszonyoknak, úgy beszélt, mint aki az Orvosi Kamara megtestesítője, az olimposzi Hermész lejött Szebenbe. Nyomtatott betűkkel, lassan, hangsúlyok és lélegzetvétel nélkül. A megfagyott szigort leszámítva kifejezéstelen arccal. Nem is pillantott, ha nem volt muszáj. Tekintete fátyolos volt - a szaruhártya szárazsága vagy jövőbe meredő nézése miatt.
Talcott Parsons amerikai szociológus szerint az ideális orvos egyik meghatározó tulajdonsága az érzelmi semlegesség. De hát ennyire!?

„Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.” (Tarzoszi Pál)

Értékpapírok

2010-10-01T23:24:00.005+03:00

Kezembe került Vajda-Hegyi Csilla államvizsga dolgozata. A csípőficamról szól, nagyon didaktikus, bőséges ábraanyaggal, jól strukturáltan. Rendesen megtornáztatta a szemöldökeimet, több helyen ír olyasmiről, ami egy gyermekgyógyásznak nem feltétlenül evidens, ugyanakkor hasznos információ. Kiemelek egy-két példát. Azt írja, hogy a Peter-Blade jel (a csecsemő két combjának redői nem szimmetrikusak) csak arra jó, hogy nyugtalanítsa a szülőket (sic!), az esetek túlnyomó többségében álpozitív jelenségről van szó. Aztán: nem a jó öreg Ortolani, hanem a Barlow jel (a csecsemő behajlított térdére nyomást gyakorolva zökkenés érezhető a combfej szintjén) a legspecifikusabb.

Vagy: Czeizel Endrétől hoz egy ábrát, amin a csípőficam incidenciája és a havi átlaghőmérséklet látható, és láss csudát, a két görbe annyira korrelál, hogy az már alig hihető. Ez azt jelenti, hogy a kedves anyukák a téli hónapokban úgy felöltöztetik a csecsemőket, hogy azok a lábukat mozdítani is alig tudják, így a csípőízület szabad mozgása korlátozott, nem tud megfelelően fejlődni; nyáron egy szál pelusban egészen más a helyzet. Még sorolhatnám az érdekes példákat.

Az államvizsga dolgozatokból rendszerint egy példány megy az egyetemi könyvtárba, egyet kap a témavezető és egyet megtart magának a hallgató. Egyik jobb süllyesztő mint a másik. A védés után a nyomtatványok tulajdonképpen átutalódnak az egészségügyből a környezetvédelmi tárcához. Papír. Hulladék. Háromszor hatszáz gramm papír, ami kicserélendő egy darab tíz grammos diplomára.

Meggyőződésem, hogy a végzős hallgatók államvizsga dolgozatai a színvonalbeli egyenetlenségek mellett is értéket képviselnek, jó lenne elérhetőbbé tenni azokat. Például feltenni a Scribdre vagy más dokumentum-megosztóra. Nincs kiadói jogi kötelezettség, ezért könnyen össze lehetne dobni egy digitális könyvtárat. Nem?

Mi van?

2010-08-29T05:43:00.005+03:00

Egész pontosan öt évvel ezelőtt döbbentem rá, hogy tulajdonképpen számok nincsenek. És vonalak sincsenek. És az idő sincs. Ezek csupán elméleti konstrukciók. Rájöttem, hogy ezzel szemben vannak érzéseim, és vannak emlékeim, például a zsíros kenyér íze és az, amikor a paradicsomlé a könyökömig folyik. És teljes bizonyossággal éreztem, hogy szerelmes vagyok, hogy bennem nem tudom hol, de a szerelem van.

Az első döbbenet után kicsit becsapottnak éreztem magam. Az iskolában rengeteg elméleti konstrukciót tanítottak, azokat teljes bizalommal tanultam, elfelejtettem és megint megtanultam - eközben a tanáraim nem szóltak egy igen fontos kérdésről: hogy mindebből mi van és mi nincs.

A napokban olvastam Hamvas Bélától:

"Lehet a létezést és a valóságot egymással azonosítani? Nem lehet. (...) Ezt a gondolatot az európai hagyomány alapján nem is lehet megérteni."
Tabula smaragdina - Mágia szutra, 241. oldal.

Egy évvel ezelőtt még nem hittem volna, hogy valaha is misztikus, hermetikus szövegeket fogok olvasni, de amint egy korábbi bejegyzésemben már beszámoltam róla, be kellett látnom, hogy Hamvas Béla gyakran olyan dolgokról beszél, amelyek hozzám szólnak és igaznak tűnnek.

És eszembe jut Magritte pipája. Magritte egy belga festő civilben filozófus volt, aki egyik képén egy pipát mutat be, alatta azzal a szöveggel, hogy: Ceci n est pas une pipe - Ez nem egy pipa. Ezt így kommentálta:

"Egy képet nem szabad felcserélni a dologgal, amit az ember megérinthet. Meg tudja tömni az én pipámat? Természetesen nem. Ez csak egy vázlat. Ahogy rá is írtam a képre, hogy ez nem egy pipa, az úgy is van. A narancsszelet másolata egyáltalán nem ehető." (René Magritte, Wikipédia)

Néhány könyvben átlapoztam az egész filozófiatörténetet a lét és valóság kulcsszavakat és a témámhoz szellemi szponzorokat keresve. Jól esett látni, hogy nem vagyok egyedül, az emberiséget ősidőktől fogva nyomorgatja az a kérdés, hogy végső soron mi van. Az egzisztencialisták tulajdonképpen ebből éltek, vicces, nem? A klasszikusok sajnos nem segítettek megmagyarázni azt, amit mondani akarok, de az is lehet, hogy csak én nem vettem észre nem értettem meg. Aquinói Tamás például felteszi a kérdést, hogy miért van az, hogy mindaz, ami létezik, érthető? Egyébként ezen Einstein is csodálkozott. Én viszont másvalamin tűnődök: nem minden létezik, ami érthető... Hmmm.

Becsuktam minden könyvet, nekitűrkőztem, megpróbálom elmagyarázni. Most figyelj!

Nagyon egyszerű. A valóság részének tekintem azt, ami érzéki tapasztalás (érzetek, élmények) útján megragadható. És nem része a valóságnak semmiféle származtatott, elméleti konstrukció (pl. számok). Vagyis az elméleti konstrukciók léteznek ugyan, de a valóságnak nem részei. És ami a valóságnak nem része, az akkor sincs, ha egyébként létezik. Nem viccelek, ezt tényleg így gondolom.

"Én sok játékot ismerek,
hisz a valóság elpereg
és megmarad a látszat."
József Attila: Könnyű, fehér ruhában

Figyelmezetés és vallomás: A fentebb idézett művészek és filozófusok ezeket a fogalmakat nem teljesen ebben az értelemben használták. Ne értsetek félre, nem akartam akadémiai értelemben filozófálni; ez csak egy gondolatmenet arról, hogy a világ legelcsépeltebb kérdésére nem találom a választ; tudni szeretném, hogy mi van, mi a valóság.

Mindjárt virrad, megyek aludni. De előtte megkérdezem a Jóistentől is.

Két perc őrület

2010-08-16T23:06:00.006+03:00

Korábban is tetszett a dallam, de nem mondhatom, hogy a kedvencem volt.
Most is emlékszem arra a pillanatra, amikor a karmesteri pálca megrezdült a kezemben és a két hibátlan szóló után belépett a kórus. Egy leheletnyit erősítettem az első hegedűn, de csak annyira, hogy a teljes hangszerelés egészen lágyan, a háttérből kísérjen; a teljes, tökéletes összhangzás a fontos, ez olyan, mint egy romantikus tájkép, a szoprán szólót kissé késleltetve, szinte észrevétlenül hagytam kibontakozni, s mint a vegyeskarból elszabaduló madár, a tiszta hang szállt az ég felé, beragyogta a nézőteret valamiféle ősi, misztikus derűvel, már-már álmosítóvá válhatott volna, de az ütőhangszerek egyenletes, egyre erősödő szárnycsapásai hihetetlen energiával húzták magukkal a hallgatókat, ez már több volt, mint jókedv, inkább mindegyre feltörő nevetés, aztán vegytiszta, szédítő életöröm, amikor megérzed azt az egyetlen nagybetűs pillanatot, amikor a kórust teljes kartávolsággal lendíteni kell az intenzitás, a szenvedély maximumára, amíg mindannyian tényleg átlényegülnek zenévé, hogy csak hullámok kavarogjanak a színpadon, a nézőtéren, mindenhol ...
- Nem vagyok a feleséged, nem is ismerlek, csak utas vagyok - szólt előre a feleségem a hátsó ülésről, és unott arckifejezést színlelve nézett ki az ablakon.
Először meglepetten pillantottam rá, nem értettem, mit akar mondani. Aztán megláttam az épp zöldre váltó lámpát, mellettünk a kocsisort és a rám bámulókat.
Íme a zene:

A paradicsom értékelmélete

2010-08-14T22:08:00.006+03:00

Tavasszal felástam öt lépésszer öt lépésnyi területet a kertben. Paradicsom és paprika palántákat ültettem, retek és saláta magokat vetettem. Amennyire egy hobbikertésztől futja - gondoztam is becsülettel. A magok azonban soha nem keltek ki. Helyükbe káposzta palántákat ültettem, melyeket egyik napról a másikra ismeretlen tettesek tövig rágtak. Két lépésszer három lépés területen nem termett semmi. Látom, hogy cöccögtettek, hogy a két lépésszer három lépést területnek nevezem, mintha hektárokról beszélnénk, de hát ezúttal nézzük a mértanász vagy a filozófus szemével, a kétszer hármas téglalap alakú területek mind egyformák, kiterjedésük abszolút értékére egy elmélet-orientált ember sem kíváncsi.
Három lépésszer három lépés jó termést ígér, négy nappal ezelőtt már leszedtem az első érett zöldségeket (1. ábra). Máris elégedettséggel és büszkeséggel tölt el ez a mikrovállalkozás. Pedig tudok róla, hogy az egész befektetés egyenlege messze bent jár a mínuszok területén. És mégis.
Kérdezek valamit. Mennyit ér egy paradicsom? És ha te termelted? És ha épp zsíros kenyeret eszel? Utánanéztem, erre a kérdésre, hogy mennyit ér egy paradicsom, már sokan keresték a választ, legtöbbjük meg is találta, de az egész valahogy nem akar megnyugtatóan összeállni, még akkor sem, ha a lexikonban egy címszó alá gyűjtötték: ÉRTÉKELMÉLET (közgazdasági értelemben). Érdekes módon, a Magyar Katolikus Lexikonban találtam meg legtömörebben a választ arra, hogy mennyit ér egy paradicsom. Azt írja, hogy már Arisztotelész rájött arra, hogy a paradicsomnak van használati értéke és van csereértéke. És hogy ez a kettő nem ugyanaz. Aztán ezer évvel később elkezdtek hozzászólni a témához más filozófusok, aztán néhány száz évvel később közgazdászok is, őket két csoportra oszthatjuk. A jeles társaság egyik fele tárgyi értékelméletről beszél, vagyis a paradicsom értékét magában a paradicsomban kereste; de voltak akik jöttek az alanyi értékelmélettel, azt mondták, hogy he-he, annyit ér a paradicsom, amennyiért el lehet adni, he-he, vagyis végső soron az igény, a kereslet határozza meg a piaci értéket.
A használati értékről jóval nehezebb beszélni, mert bejön a képbe az értékelő, a szubjektív fazon; ezt elegánsabban fogalmazza meg a katolikus lexikon:

"... az érték lélektani fogalom és az értékelés egyéni folyamat."

Van egy másik rész is, ami nagyon tetszett, mert az egész nyakatekert elméletet be tudja mutatni egyszerű példával:

"A kenyér tárgyilag hasznosabb, mint az arany, az utóbbi mégis értékesebb. A víznek magas a használati értéke, míg értékének pénzben való kifejezése (az ár) alacsony."

És ez igaz a paradicsomra is, mert az kenyér is és víz is.
Ahogy szürcsölgettem (search, ang.) a kulcsszavakat, belebotlottam egy Marx-rajongóba, aki igen értelmes dolgokról írt. Peter Deckernek hívják és nem tudom kicsoda. Hogy pontosan mennyit mondott Marx és mennyit tett hozzá ő, azt nem tudom, de néhány mondatát ide ollózom, mert rá lehet csodálkozni:

"Ha egy olyan társadalomban élünk, amelyben a cseréért termelnek, tehát mindenki azért termel, hogy csereértéket termeljen, azaz hozzáférési hatalmat mások termékeire, vagy más szavakkal: mindenki ki akarja a mások szükségleteit használni, nem pedig kielégíteni, ahogy már említettem – ez azt jelenti, hogy: olyan szükségleteket, amelyeket nem lehet kihasználni pénzszerzés végett, egyáltalán nem szolgálnak ki.
(...) Épp azért a legnagyobb nyomort nem kezelik, nem szüntetik meg, és a legnagyobb fényűzés iránti keresletet szolgálják ki, mert az utóbbinak van fizetőképessége. (...) A pénz társadalmi hatalom tárgyilagos formában."

Marx műveinek piaci értéke igen alacsony, az ócskapiacon két lej kilója, használati értékét azonban, úgy tűnik, hogy alábecsültem. Nem is rossz ötlet, ha sikerül elmélyülnöm Marx tanaiban és a növénytermesztési tapasztalataim is halmozódnak, az is megtörténhet, hogy meghívnak egy ingyenes tanulmányútra.
A Kínai Népköztársaságba.

Kőszőnyűk a fordittást!

2010-07-10T22:35:00.007+03:00

Egyik vásárhelyi bevásárló központban találkoztam az alábbi kétnyelvű reklámtáblával. Egyik szemem sír, a másik nevet.

Én vagyok én, te vagy te

2010-07-01T22:37:00.006+03:00

Néhány évvel ezelőtt történt. A budapesti Sziget fesztivál Civil falujában önkéntesként dolgoztam. Ott ismertem meg az Élő könyvtár projektet. Az Élő Könyvtárból olyan embereket lehetett kölcsönözni, akikkel szemben jellemzően előítéleteink vannak: muzulmán, BKV ellenőr, cigány, homoszexuális, pap, fegyenc, drogfüggő, vegetáriánus, bevándorló, stb. A "könyveket" 50 percre adták ki, azalatt kérdezz-felelek vagy mesélj magadról stílusban lehetett olvasgatni. Elbeszélgettem néhányukkal, és mondhatom, elgondolkodtató dolgokat tudtam meg tőlük, róluk, nem egyszer kiderült, hogy előítéleteim voltak velük szemben.
A napokban egy apróság miatt eszembe jutott az egyik könyv, akit Erikának hívtak. Erika meghatározó tulajdonsága, hogy intézetben nőtt fel, komoly magatartási problémákkal küszködött, néhány osztályt már ismételt, 20 évesen még elméletileg 2-3 évre volt az érettségitől, az éppen aktuális tanév (júniusban) reménytelennek látszott a sok vágott vizsga miatt. Lázadónak határozta meg magát, egész pontosan a világ ellen lázadt; ezt nem volt nehéz észrevenni a tetkós, orrkarikás, kissé vámpíros-sminkes megjelenéséből.
Ahogy hallgattam a kudarcokkal tarkított, szomorú élettörténetét, egy ötletem támadt. Ennek a filozófiai érdeklődést egyáltalán nem mutató leánynak (akinek az elvont gondolkodás enyhén szólva nem volt az erőssége) feltettem egy furcsa kérdést:
- Mit szólnál, ha életet cserélnénk?
- Nem! - vágta rá azonnal. Egy ideig hallgatott, én sem szóltam semmit. Aztán elkezdett beszélni a terveiről, reményeiről, a jövőjéről (ami eléggé illuzórikusnak tűnt nekem).
A napokban eszembe jutott mindez, és elgondolkoztatott, hogy vajon miért ragaszkodunk annyira önmagunkhoz? Vajon, mások számára magától értetődő az önazonosság mindent felülíró parancsa? Annyi nagyszerű embert ismerek, akik jobb képességűek és sikeresebbek mint én, akkor miért akarok továbbra is a lúzer koncsagelőd maradni?
Elmondom azt is, hogy mi juttatta eszembe mindezt. Loyolai Szent Ignáctól olvastam:

Vedd el, Uram, egész szabadságomat. Vedd el emlékezetemet, vedd el értelmemet, vedd el egész akaratomat.

Aki képes (volt) lemondani az emlékezetéről, értelméről és akaratáról, az feltétlenül szóljon, írjon, mert beszélni akarok vele.

GYermekGYóGYászatban GYakori GYóGYszerek

2010-06-29T23:30:00.004+03:00

Megjelent az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kiadásában a gyermekgyógyászatban használatos gyógyszerek alkalmazási útmutatója. Az internetről letölthető, igen értékes útmutatóról van szó, amely a gyakrabban használatos gyógyszerek (több mint 240) adagolásának módját, mellékhatásait, javallatait és ellenjavallatait mutatja be.
Letölthető innen. A WHO honlapján erről itt.

Web2 és matematika

2010-06-29T00:52:00.001+03:00

Biometria madártávlatból

2010-06-23T23:27:00.004+03:00

Öt évvel ezelőtt írtam egy kis könyvecskét a barátaim számára. Akkoriban Marosvásárhelyen hiánycikk volt az érthető orvosi statisztika. Most is az.
Ezért úgy döntöttem, hogy második kiadás helyett elérhetővé teszem az interneten.
Biometria madártávlatból

Az orvosi hivatásról

2010-06-22T01:43:00.006+03:00

Túlzás nélkül mondhatom, hogy hetek óta foglalkoztat az orvosi HIVATÁS témaköre.
Sok kérdést felvet ez a szó, elég nehéz egyetlen bejegyzésben összefogni. Előrebocsátom, hogy csak kérdéseket vetek fel, amelyekre a helyes választ nem ismerem.
Szinte törvényszerű, hogy minden klinikán van egy, két vagy több olyan orvos, akire jellemző egy fajta kifinomult pökhendiség, amely az autoriter és mindenható orvosszerepet hivatott vastagon aláhúzni. Újra meg újra elképeszt, hogy micsoda könnyedséggel képesek szakmai kompetenciájukat intellektuális és morális fölényként értelmezni.
A személyiség-hipertrófiához persze nem szükséges orvosi végzettség, némelyik paciensnek is meghatározó jellemzője. Nemrégiben egy szülőt egyszerűen lehetetlen volt meggyőzni arról, hogy gyermeke állapota annyira javult, hogy otthonában gondozhatja tovább; ő úgy ítélte meg, hogy kórházban kell maradnia a teljes, tünetmentes gyógyulásig, és véleménye szerint kivétel nélkül egyetértene vele a család több tucatnyi orvos és ügyvéd tagja, ha mindnyájan még életben lennének. Khm. Khm.
Szóval a napokban olvasgattam és gondolkodtam az orvosi hivatásról. Elhatároztam, hogy legalább havonta egyszer el fogom olvasni Dsida Jenő versét:

Dsida Jenő: A gyöngék imája
Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, főre, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.
Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.
De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge.

Két kérdésem van: mitől hivatás a hivatás, illetve hivatás-e még a hivatás.
Olvastam néhány okosabb és precízebb tudományos meghatározást is, de legjobban az a félmondat tetszett, hogy

„a hivatás: az egyén identitása” [1].

A szakirodalom szerint azok a foglalkozások méltóak a hivatás státuszra (orvos, jogász, tanár, lelkész), amelyek központi társadalmi értékeket vállalnak fel, társadalmi problémákat oldanak meg és autonóm módon cselekszenek [2]. Az orvosi szerepre különösen igaz, hogy a személyiség egészét áthatja, a foglalkozási időn és helyzeten túl is normaképző módon befolyásolja az orvos viselkedését [3].
Hivatás-e még a hivatás? Nem tudom elképzelni, hogy valaki hivatást érezzen arra, hogy „egészségügyi szolgáltató” (healthcare delivery) legyen; márpedig a modern páciens az altruista misszionárius orvosok helyett jól képzett szakembert keres, aki meghatározott összegért tanácsot ad, akitől pénzért egészség vásárolható. Minden jel szerint erre sodródik a világ.

„A XX. század végének - XXI. század elejének egyik nagy dilemmája az orvosi hivatásnak mint altruista szolgálatnak, illetve mint profitorientált szolgáltatásnak az értelmezése és gyakorlása” [2].

Érdemes elolvasni Imre József 1913-ban írt gondolatait az orvosi hivatásról. Így ír:

„Minden olyan körülmény, amely az orvos figyelmét a betegben concentrálni nem engedi vagy erre fordítható idejét erőszakkkal megrövidíti, meggátolja a tapasztalásgyűjlést, lehetetlenné teszi az orvosi érték holtig tartó gyarapodását és silánynyá, hitvány formasággá teszi az orvosi munkát.” [4]

Gondoljunk arra, az orvos mennyit foglalkozik a beteggel és mennyi ideig végez adminisztratív munkát. Tulajdonképpen a bizalom hiánya miatt kell minden mozdulatot dokumentálni*. Egy példány az intézménynek, egy példány a biztosítónak, egy példány a gyógyszercégnek, egy példány a betegnek, egy példány az archívumnak… És a hivatást, az elhivatottságot lehet-e archiválni? Azért, hogy ne vesszen el.

*Imre József szerint vannak, akik hajlandók bizalmat előlegezni: „a szegények, a megszorultak, a kétségbeesettek”.

Idézett hivatkozások:
1. G. Paul Derosa: Professionalism—Where Are All the Heroes? [link]
2. Kapocsi Erzsébet: Orvosi hivatás és hivatásetika a XX-XXI. században. PhD értekezés. Szeged, 2005. [link]
3. Túry Ferenc, Lajtay László: Hivatás és személyiség. Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézete, 2006. [link]
4. Imre József: Az orvosi hivatás és a társadalom. [link]

Dög

2010-06-10T22:11:00.004+03:00

Ma dög meleg volt. És hirtelen rácsodálkoztam - ez egy hangyányit lehűsített.

Ma ugyanis rádöbbentem arra a tényre, hogy a dög nem csak főnév lehet.

A dög lehet meleg, és a meleg is lehet dög.* (idézet tőlem).

Úgy éreztem, hogy ezt a felismerést haladéktalanul publikálni kell a blogomon, de mielőtt megtettem volna, rákerestem a Magyar Értelmező Kéziszótárban. Kiderült, hogy nincs új a nap alatt:

- (jelzőként v. hsz-szerűen) biz Nagyon (nagy) . Dög meleg, dög nehéz.

Így hát ez egyszer fikarcnyit sem tolom a humán tudományok szekerét. Ami kis lépés nekem, az helyben járás az emberiségnek. A redundancia dagasztásáról nem is beszélve.

Nem élek vissza a megelőlegezett bizalommal, vigaszul egy "szép" versre hívom fel az olvasó figyelmét. Igazi csemege. Charles Baudelaire: Egy dög. Diákkoromban annyira lenyűgözött, hogy megtanultam kívülről. Azóta elfelejtettem. Aztán a mai dög melegben eszembe jutott.

* vegyük észre a szójáték széles értelmezési tartományát

Élő sejtet szintetizáltak

2010-05-26T21:36:00.003+03:00

Amerikai kutatók számítógépen tárolt genominformációk alapján mesterségesen előállították a mikoplazma mycoides DNS-ét, majd bejuttatták egy másik élő baktériumba, ahol az szaporodásnak indult. Óriási dolog, ez biztosan bekerül a tankönyvekbe. Bővebben itt olvasható magyarul, vagy itt angolul. Vagy megtekinthető a sajtótájékoztató:

Üzenet

2010-05-25T19:44:00.003+03:00

Ma temetésen voltam. A haldokló egy utolsó üzenetet hagyott hátra - mondta megrendülten a pap -, a 23. zsoltárt. Majd otthon olvassák el.

Íme a szöveg Károli fordításban:

Az Úr az én pásztorom;
nem szűkölködöm.
Fűves legelőkön nyugtat engem,
és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja,
az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is,
nem félek a gonosztól,
mert te velem vagy;
a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt;
elárasztod fejem olajjal;
csordultig van poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem
életem minden napján,
s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

Beolvadók

2010-05-17T17:59:00.005+03:00

Mostanában bukkantam rá a Critical Biomass blogon A magyarság eredete című összefoglalóra, amelyben bemutatják a jelenkori és a honfoglaló magyarság, majd az európai népek egymástól számított genetikai távolságát. Rámutatnak arra, hogy

"honfoglaló őseink ellenére, genetikailag Magyarország lakói pont ott vannak, ahol ilyen különleges nemzeteredet történet nélkül is elvárnánk: a szerbek, románok, csehek és osztrákok között."

Valószínűnek tartják, hogy

"a honfoglalók leigázták Pannónia eredeti lakóit, rájuk kényszerítve nyelvüket és szokásaikat, de velük nem keveredtek, s így viszonylag hamar kihalt, kihígult a genetikai vonaluk."

Azt is elképzelhetőnek tartják, hogy

"A Magyar Királyság (...) folyamatos kulturális asszimilációjához kapcsolódó genetikai keveredés fokozatosan 'kihígította' a honfoglalók génjeit".

Ugyancsak nemrégiben, egy hónappal ezelőtt olvastam a Krónikában a "Lélekszámban csökken, arányaiban viszont nem apad az erdélyi magyarság" című cikket, amelyből kiderül, hogy

"a beolvadás veszélye a romániai magyarság 7–9 százalékát érinti".

Ezek az egymástól meglehetősen távoli területről érkező cikkek egymás mellé ollózva arra engednek következtetni, hogy ha a jövőben a történelem viharai az erdélyi magyarságot elnyelik, akkor a sokszor elítélt vegyes házasságok, a lesajnált beolvadók lesznek azok, akik e népcsoport génjeit megmentik a kihalástól.

Nem szeretném, ha félreértenének: nem kívánom a nemzetem pusztulását, és engem is elszomorít az asszimiláció; a fenti gondolatmenet nem több annál, mint ami. De nem is kevesebb.

A BCG védőoltásról

2010-05-14T00:53:00.009+03:00

Mint ismeretes, 2010 februárjában az Országos Gyógyszerügynökség visszavonta a Cantacuzino Intézet oltásainak, közötte a BCG védőoltásnak gyártási jogát, mivel a gyártóvonal nem felelt meg a minőségbiztosítási követelményeknek [1]. Előbb a lejárt szavatossági idejű BCG oltások alkalmazása [2], majd a vakcina hiánya [3,4,5] keltett nagy sajtóvisszhangot. Ha már az érdeklődés fókuszába került a téma, érdemesnek tartok megbízható szakmai forrásokból összeállítani egy mindenki számára érthető leírást erről az oltásról.

Alapismeretek három mondatban

A tuberkulózist (TBC) a Mycobacterium tuberculosis nevű baktérium okozza.

Különbséget kell tenni a fertőzöttség és a betegség között; világszerte kb. 2 milliárd, azaz minden harmadik ember fertőzött tuberkulózissal, azonban közülük „csak” 8 millió szenved manifeszt TBC betegségben [6,7].

A BCG oltás a csecsemőkorban oltottakat nagy valószínűséggel megvédi a tuberkulózis súlyos formáitól (miliáris tuberkulózis, gümőkóros agyhártyagyulladás), de nem gátolja meg a fertőzés terjedését, és nem védi ki a felnőttek tuberkulózisát [8].

Rövid történelem

A BCG megnevezés a „Bacillus Calmette et Guerin” rövidítése. Száz évvel ezelőtt Albert Calmette orvos és Camille Guérin állatorvos gümőkóros (TBC-s) tehenekből izoláltak egy baktériumtörzset, amelyet 13 éven keresztül, háromheti gyakorisággal egyik táptalajról a másikra vittek át; észrevették, hogy a baktérium időközben elveszítette kórokozó képességét, de a szervezetbe kerülve ugyanolyan erős immunválaszt vált ki, mint a patogén törzsek. 1921 júliusában alkalmazták először emberen; a csecsemő, aki az első oltást kapta, semmiféle mellékhatást nem mutatott, és nem alakult ki nála TBC, annak ellenére, hogy az anya nem sokkal a szülés után súlyos gümőkórban elhalálozott [9]. Három évvel később már világszerte látványos eredményeket érnek el a vakcinával. Hivatalos becslések szerint mostanig összesen mintegy 3 milliárd BCG oltást adtak be, manapság ez évente 100 millió adagot jelent – minden más védőoltásnál nagyobb számban alkalmazzák [6].

Az 1950-80-as időszakban az epidemiológiai mutatók erőteljes javulást mutatnak, már-már olyan optimista közlések láttak napvilágot, hogy a gümőkór elleni küzdelem kora lezárult, és hamarosan a betegség már csak sporadikusan fordul elő [10,11]. Ezzel szemben az utóbbi két évtizedben számos híradás szólt arról, hogy a járvány ismét fellángolt, sőt új tuberkulózis járvány van kialakulóban.

Romániában az utolsó jelentések szerint [10] évente 1100 új esetet diagnosztizálnak, a 2002-es tetőzést követően enyhe javuló tendencia észlelhető. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az Európai Unió országai között Romániában a legnagyobb a tuberkulózisos megbetegedés gyakorisága (incidenciája) [6].

Nagy tömegeken végzett statisztikai vizsgálatok bizonyítják, hogy az oltás gyermekkorban (5-10-20 éves korig, a források nagy szórást mutatnak) védettséget biztosít a tuberkulózis súlyos formái, a miliáris tuberkulózis és a gümőkóros agyhártyagyulladás ellen [12]. Azt azonban tudni kell, hogy nem gátolja meg a fertőzés terjedését, és nem védi ki a felnőttek tuberkulózisát. Másrészt úgy tűnik, hogy igen nagy területi eltérések vannak: míg Angliában a TBC-s megbetegedések 80%-át kivédte, addig Indiában a vakcina teljesen hatástalannak bizonyult [8]. Ezekből következik tehát, hogy szükség van egy új vakcinára, olyanra, amely megakadályozza a felnőttkori tuberkulózis terjedését.

Az utóbbi két évtizedben intenzív kutatás folyik több, különböző hatásmechanizmusú TBC elleni vakcina kidolgozására, egyes termékek már a klinikai kipróbálás fázisban vannak [8].

A BCG oltás Romániában

Romániában az újszülöttek BCG oltása (4-7 napos korban) kötelező [10]. Ha valamilyen okból az újszülött osztályon nem végezték el az oltást, és annak nincs ellenjavallata, 3 hónapos korig pótolni kell anélkül, hogy tuberculin tesztet végeznének [12]. Ha a csecsemő már nagyobb, 10 hónapos korig még be lehet adni az oltást abban az esetben, ha a tuberculin teszt negatív eredményt mutat. A pozitív tuberculin teszt azt jelzi, hogy a csecsemő szervezete már találkozott a Mycobaktériummal, ebben az esetben az oltás egyrészt felesleges, másrészt súlyos helyi reakciót válthat ki [13].

Nagyobb gyermekek és serdülők újraoltását Romániában 1995-ben beszüntették [14,15], ugyanis az életkor előrehaladtával az oltás egyre intenzívebb helyi reakcióval jár, ugyanakkor a vakcina ismételt alkalmazása már nem fejt ki bizonyítható védő hatást [8,14].

Most következne a BCG oltás adagolása, alkalmazásának módja, mellékhatások, tárolás, stb. – tulajdonképpen a teljes betegtájékoztatót [13] idézni kellene. Ezt fogom tenni. Lefordítottam a román Országos Gyógyszerügynökség hivatalos BCG-betegtájékoztatóját, és közzétettem az orvostudomany.ro honlapon. A java tehát itt következik: Liofilizált BCG védőoltás.

Akinek a betegtájékoztató áttanulmányozása után is megválaszolatlan kérdése maradt, az az alábbi kognitív ösvényeken indulhat felfedező útra:

1. Vaccinarea bebelusilor impotriva TBC a fost oprita, Ziare.com, 2010-02-08.
2. Bebelusi vaccinati impotriva tuberculozei cu produse expirate de sase luni, Ziare.com, 2010-02-03.
3. Patru luni fără vaccin împotriva tuberculozei, Turnul Sfatului, 2010-04-06.
4. Bebelusii sunt externati fara vaccinarea BCG, Observator de Calarasi, 2010-04-22.
5. Védtelenek az újszülöttek a tbc-vel szemben, Erdély Ma, 2010-04-09.
6. C. Marica: Pulmonary tuberculosis in Romania at the dawn of the millennium – a major public health issue, Journal of Medicine and Life, vol. III, nr. 1
7. Gratiana Chicin: ABC-ul vaccinarii copiilor, Ghid adresat parintilor, Timisoara, 2003
8. Lontai Imre, Nyerges Gáborné: A BCG védőoltás szerepe a humán tbc specifikus profilaxisában. Hippocrates, III. évf, 5. szám, 304. o.
9. Jun Liu, Vanessa Tran, et al: BCG vaccines, Human Vaccines 5:2, 70-78; 2009. február.
10. Nagy Károly: Mycobaktériumok, Nocardia, Actinomyces, Semmelweis Egyetem, Orvosi Mikrobiológiai Intézet, egyetemi jegyzet, 2005
11. Hutás Imre: Egy régi betegség új problémái. Hippocrates, I. évf. 5. szám 260. o.
12. Irina Brumboiu, I.S. Bocsan: Programul national de imunizari din Romania, Pediatru.ro, anul IV, nr. 11, septembrie 2008.
13. Vaccin BCG liofilizat, prospect medicament, Institutul Naţional de Cercetare-Dezvoltare în Microbiologie şi Imunologie "Cantacuzino", 2004
14. Programul Naţional de Control al Tuberculozei 2007-2011
15. Ioan Paul Stoicescu et al: Ghidul pentru diagnosticul si tratamentul tuberculozei la copii, Public H Press, Bucuresti, 2006.

Nyelvtanulási hajlandótlanság

2010-05-03T23:33:00.003+03:00

Majdnem féléve a (digitális) fiókomban hever ez a felmérés. A téma érdekes és időszerű, azt mondanád, érdemes lenne jobban kidolgozni, megfelelő fórumokon bemutatni, publikálni. Fogalmazzunk plasztikusabban: a gondosabb szerzőkkel megáldott publikációk emésztést segítő szakirodalmi szószban úsznak, és megfelelő tálalásban részesülnek – válogatott vendégsereg előtt. Én ezt most kihagyom. Mert unom.

Amikor a felméréshez hozzáfogtam, a kíváncsiság vezetett, egyszerű a témafelvetés, és egyszerű a válasz is. Az érdekes benne az, hogy az eredményeket könnyebb megmagyarázni egy jóérzésű ötéves gyermeknek, mint egy nem annyira jóérzésű, ötvenéves ööö…. embernek.

Nyelvtanulási hajlandóság vizsgálata a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen

Felnyomták szentnek

2010-04-30T23:48:00.003+03:00

Murányi Sándor Olivért néhány évvel ezelőtt ismertem meg egy pályázatíró képzésen. A személyes ismeretség miatt nagy érdeklődéssel vettem kézbe legújabb (?) novelláskötetét. A könyv két részből áll, az első rész kifejezetten tetszett, a másodiknál elment a kedvem az olvasástól. "Pinufiusz apát pornóprédikátziói" nem nyűgöztek le engem. Rákerestem a neten, lássuk, mit gondol a szerző, miért jó, ha szentbeszédnek álcázott pornójelenteket részletez. A Hargita Népének így nyilatkozik:

"A pornópredikációkat nem egyházellenes támadásnak, hanem viccnek szántam csupán, céljuk az olvasó pihentető tanítása, az egészséges kritikai érzék ébren tartása."

Erről egy vicc jut eszembe:

Székely és a fia elmennek fát vágni, a gyerek azonban megunja apja folytonos okoskodását és kötekedését és belevágja a fejszét az apja hátába. Az öreg összeesik, vergődik, majd megkérdezi a fiát:
- Fiam, ez direkt vót, vagy csak úgy viccből?
- Ez nagyon is direkt volt, édesapám - mondja a gyerek.
- Akkor jóvan, mert viccnek eléggé durva lett volna.

Természetesen, az önmagában még semmit nem jelent, hogy a magamfajta laikus olvasó mit gondol egy műről, ezért utána néztem, mit mondanak a "nagyok". Dr. Fried István Herder-díjas irodalomtudós elismerően írja, hogy:

"szemtelen biztonsággal és magabiztosságból rántja le a szentet a profánba".

Nagyon találó megfogalmazás, de nem tér ki a lényegre: miért kell a szentet lerántani a profánba?

A sírás akusztikai vizsgálata

2010-04-29T01:06:00.003+03:00

Sírt a fiam.
Nem tudtam, hogy miért. Utánanéztem.
Személyesen.
Sírásvizsgálat

Megszületett a fiam, Péter

2010-04-14T22:34:00.005+03:00

Tudom, helyesebb lett volna azt írni, hogy a "fiúnk", de egy apának rettenetesen jó érzés önzőn és egyszerűen így mondani, leírom még egyszer, megszületett a fiam, Péter.
Milyen érzés ma-született apának lenni? Nem tudom megfogalmazni, ezt csak megélni lehet... valami olyasféle érzés, hogy az ember hirtelen minden élettapasztalatát szeretné elmondani az emberkének, szeretné végigvezetni a világon, megmutatni neki, hogy micsoda szédületesen jó hely ez a világ.
Nem tudom nem ide ollózni egy amerikai humorista, Leo Gallagher igen találó beszólását:

Nem tudom, miért mondják, hogy gyermeked van, amikor te vagy a gyermekedé.

Glükóz oldatok újszülöttek és fiatal orvosok számára

2010-04-07T21:02:00.005+03:00

Az újszülött osztályon, az intenzív terápián mindennapos feladat adott töménységű glükóz oldatokból (5, 10 és 33%-os) meghatározott koncentrációjú és térfogatú oldat elegyítése.
Matek vagy kémia órán ehhez másodfokú egyenleteket használtunk, itt azt tapasztalom, hogy a gyakorlottabb orvosok sacrimetriás eljárással bámulatos gyorsasággal belövik a kívánt koncentrációt, míg a magamfajta fiatalabbak inkább a próbálgatás módszerét alkalmazzák több-kevesebb sikerrel.
Ma elhatároztam, hogy véget vetek ennek az amatőr hozzáállásnak, és a matematika-kémia emlékfoszlányokból összeszedtem egy gondolatmenetre valót. Először az általános képletet számoltam ki c1 és c2 koncentrációkra, aztán behelyettesítettem a kedvenc oldatainkat - és láss csudát, nagyon egyszerű képletek jöttek ki.
Szerintem a kollegák örülni fognak neki... Ezt hívják alkalmazott tudománynak? :)
Ui: a magyarázat azért van román nyelven, hogy az egész ország értse... :)

Outsider

2010-03-21T21:42:00.004+02:00

Van egy bejegyzésem, amit már jó ideje elkezdtem, de akárhányszor hozzáláttam ennek a problémának, érzésnek a megfogalmazásához, végül mindig valami olyasmi köszönt vissza a képernyőről, ami tisztességes, társadalmi felelősségérzettel bíró emberek körében morálisan elfogadhatatlan, ezért félretettem a témát. Amint korábban már említettem, nemrégiben felfedeztem magamnak Hamvas Bélát.
Nagy meglepetésemre az Aranynapok című esszében éppen erről ír, de nem feltételes módban és óvatosan mint én, hanem egy olyan ember szemével, aki átélte és megtapasztalta azt.
Hogy mit?
Először is ide másolom a tehetetlen töprengésemet, a sokszor átírt bejegyzést:

"Már régóta foglalkoztat a kérdés: morális kötelességünk-e megvalósítani mindazt (a jót), amit képességünk lehetővé tesz? Azt hiszem, a mai társadalom egyik ki nem mondott dogmája, hogy az önmegvalósítás az emberi élet (egyik) fő célja.
Mi történik, ha Noname Pumukli azt mondja, hogy kiszáll az össznépi gyúródásból, nem vállalja a felelősséget, a konfliktusokat, a küzdelmet? És nem valósítja meg önmagát. A profitorientáltak megfogalmazásában: eltékozolja az életét."

És most nézzük Hamvas Bélát:

"Kár a sok szóért. Kiléptem az agónról és outsider lettem. Illetve outsidernek néztek. Mert még mindig azt hitték, részt veszek a versenyben. Nem is tudták elképzelni, hogy legyen valaki, aki a többitől annyira különbözik, hogy még csak nem is versenyez. Outsidernek hívják a legszélen futó lovat. Sejtelmük sem volt arról, hogy már nem vagyok agonális versenyző a sikerért a nyilvánosság előtt, aki szerepéről nem tud lemondani. A pályáról leléptem, és néző lettem."

Furcsa érzés. Talán ezt az élményt hívják katarzisnak. A betűk kirajzolták a nagy öreget, aki így szólt: Gyere bátran, itt nincs az a zaj...

Az ábrázolási módszerek periódusos rendszere

2010-03-20T23:26:00.003+02:00

Találtam egy lenyűgöző oldalt "Az ábrázolási módszerek periódusos rendszere" címmel (A periodic table of Visualization Methods). Az egyszerű táblázattól kezdve a fogalomtérképen keresztül a stratégia-térképig minden ott van. Klikkelj rá.

Érdemes

2010-03-20T23:01:00.002+02:00

Egyik nap estefelé a város főterén, amikor elcsendesedett a forgalom, meghallottam a madarak csipogását. Nem tudtam, hogy a zajos, füstös belváros fáin madarak fészkelnek; egész nap éneklik a maguk madárénekét, attól függetlenül, hogy az hallatszik vagy sem.
A mai profitorientált gondolkodás számára ez ésszerűtlen dolog.
(...)
Kérdezek valamit.
Döntéseidet befolyásolja-e mások várható visszajelzése? A lelkiismereted vezet vagy a mások értékrendje? Ha várhatóan senki nem fogja észrevenni a munkád eredményét, akkor is megteszed?

Biztos vagy benne?

Filmtabletta vagy bevont tabletta

2010-03-20T19:52:00.003+02:00

Melinda írja, hogy a betegtájékoztató fordítás során felvetődött a kérdés, hogy a "comprimate filmate" kifejezés pontos fordítása a filmtabletta vagy a bevont tabletta. Őszintén szólva gyógyszertan ismereteim felbontóképességén kívül esik e két fogalom megbízható megkülönböztetése. Nézzük, mit írnak róla.
A Humán farmakológia (Vizi E. Szilveszter) felsorolja a gyógyszerformákat, közöttük:

"Tabletta vagy bevont tabletta a drazsé. Lehet oralis, sublingualis, vaginalis, implantációs, injekciós oldatok előállítására szolgáló, intestinosolvens bevonat, mely csak a bélben esik szét, és többfázisú szendvicstabletta, mely nyújtott hatóanyag-leadást tesz lehetővé."

A filmtablettákat nem tárgyalja, ezért szétnéztem a neten. A Wikipédia szerint:

Bevont tabletták: egy tabletta magból és az azt körülvevő bevonatból állnak. A bevonat típusa szerint lehetnek:
Drazsék: cukros drazsírozással bevont tabletták. Drazsírozás során a tabletta magra először egy alapozó réteget, majd erre több cukor réteget a legvégén pedig egy fényező viaszréteget visznek föl. A drazsírozás célja lehet a hatóanyag kellemetlen ízének elfedése, a hatóanyag még jobb védelme a környezeti hatásoktól valamint tetszetős külső biztosítása.
Filmtabletták: speciális vékony bevonattal ellátott tabletták. (...) Filmbevonás célja lehet hatóanyag-kioldódás befolyásolása. (...) A filmbevonat ezentúl védelmet biztosíthat még fénytől, oxigéntől, nedvességtől valamint ízfedésre is alkalmas.

Az angol Wiki bővebben ír a témáról, de hát esetünkben nem releváns.
Summa summarum, a Melinda által javasolt bevont tabletta kifejezés is megfelelő, ugyanis a különbség csak annyi, hogy ez valamivel tágabb fogalom; ugyanakkor bátran lehet használni a filmtabletta kifejezést is, a magyarországi prospektusokban is ez szerepel.

Felfedeztem Hamvas Bélát

2010-03-19T20:11:00.005+02:00

Azt hiszem, az m2-n láttam egy rövid portréfilmet Hamvas Béláról. Annyira szépen beszéltek róla, hogy utánanéztem, ki is volt az a Hamvas Béla. Halvány emlékeim voltak róla, hogy az egyik érettségi tételhez jól jött tőle egy idézet, valami szürke kritikus lehetett, mert nagyon megmondta már nem tudom miről a tutit. Ráakadtam a blogjára.
Éjjel fél kettőig olvastam. Már szédelegtem az álmosságtól, de nem tudtam letenni.
Aki eddig is olvasta Hamvas Bélát, az tudja, hogy nem szorul rá a magamfajta későn ébredő laikus méltatására. Nem is tudnám, de nem is kell őt méltatni. Ezt olvasd el, így beszél a vallásról:

"Jónak lenni? Kérem, erről a poshadt jóságról ne is beszéljenek. Semmiféle langyos jóság még senkit sem vitt Istenhez. Ahhoz, barátom, szenvedély kell."
"Ó, én igazán szolid vagyok és illedelmes, és nem is köpködök és nem káromkodom, nem iszom és nem dohányzom, húst sem eszem, templomba járok, és szentbeszéd alatt még sohasem aludtam el, és az az elméletem van, hogy az asszonyhoz csak akkor szabad feküdni, ha gyermeket kívánok, mert az érzéki gyönyör önmagáért bűn. És jó vagyok, főként jó vagyok, vagyis igazán jó és jó vagyok. Én tudom, hogy az Úristen az ilyen vallással mit csinál. Azt mondja az Úristen: Barátom, nem is sejted, hogy én az ilyesmit milyen végtelenül unom. És köp. Így mondom. Mert az Úristen útjai távolról sem olyan finomak, mint a püspök úréi. Tudod mit, mondja az Úr, akkor én már inkább azt a fiúgyilkos Ábrahámot választom. Róla legalább tudom, hogy szeret. Igaz, nem olyan illedelmes, és főként távolról sem olyan jó, mint te vagy, mert hiszen még emberölésre is vetemedett, és ha kezét nem fogom meg, Jézus uccse, a kis Izsákot megöli. Ördöngös gazember. Mi? De azért én mégis őt választom, és a prófétákat, akik dühöngtek és káromkodtak, és Dávidot választom, aki szoknyavadász volt, és Pétert, az öreg svihák galileai halászt, és végül is én a bűnösöket választom. Ezek egyáltalán nem jó emberek, de szívük az van. Tudnak szenvedélyesen szeretni. És ha Istenről van szó, még az erős dolgoktól sem riadnak vissza. Ez tetszik nekem, s az én szívem is kigyúl; és azt mondom, gyere ide, fiam, hadd öleljelek meg."

Fél kettőkor azt mondtam, hogy bizonyára a fáradtság miatt kattantam rá, majd megnézem holnap is, alszom rá egyet. És aludtam rá egyet, aztán felolvastam belőle a feleségemnek is, és ugyanazt gondolom róla: ez az ember nem volt normális. De bolond sem.

Koravén sóhaj

2010-03-18T16:21:00.002+02:00

Két évvel ezelőtt vettem észre, hogy néhány barázda akkor is ott marad az arcomon, ha nem mosolygok. Huszonhét évesen vettem észre magamon a lassú testi romlás első jeleit. Nem zavar, de azóta is foglalkoztat. Időnként gondolok rá. Belátom, de felfogni nem tudom, hogy egyszer meg fogok majd halni. Nem hiszem el, egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy egyszer majd lemaradok, a világ pedig nem is lassítva továbbvonul.
Amikor erre gondolok, nem érdekel a mások véleménye vagy elvárása, nem akarok megfelelni mindenféle előírásoknak. Nagy dicsőségek és nagy botrányok, sikerek vagy kudarcok, büszkeségeim és szégyeneim mind összezsugorodnak két szóba: embernek lenni.
TE tudod-e, milyen érzés nagyon kicsinek lenni, a nemlétet, a félelmetes csendet mellkasunkban érezni?

Eklektikus karcolat kisebbségi nyelvi jogokról

2010-03-18T13:03:00.005+02:00

Románia Hivatalos Közlönye (Monitorul Oficial al Romaniei) a 176. (XX) évf. 9. számában (2008. február 1.) tette közhírré a 2007/282-es törvény (Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája) ratifikálását.
A 13. cikk (Gazdasági és társadalmi élet) második pontja így szól:

A gazdasági és társadalmi tevékenység tekintetében, a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának területein, abban a terjedelemben, ahogy a hatóságok hatáskörrel bírnak, és az ésszerűen lehetséges mértékben, a Felek vállalják, hogy: (...)
c) gondoskodnak arról, hogy az olyan létesítmények mint a kórházak, nyugdíjasházak, otthonok, lehetőséget biztosítsanak arra, hogy az egészségügyi, életkori vagy egyéb okból gondozásra szorulókat regionális vagy kisebbségi nyelvükön fogadják és kezeljék;
d) megfelelő módon gondoskodnak arról, hogy a biztonsági felhívásokat a regionális vagy kisebbségi nyelveken is megfogalmazzák;
e) regionális vagy kisebbségi nyelveken is hozzáférhetővé teszik a fogyasztók jogait érintő, az illetékes hatóságok által adott információkat.

2010-et írunk és az Országos Gyógyszerügynökség (Agentia Nationala a Medicamentului) honlapján semmi nyoma a gyógyszerekhez mellékelt betegtájékoztatók esetleges magyar nyelvű megjelentetése témában, pedig a fent idézett c, d és e pontok szerint a magyar betegnek joga lenne anyanyelvén tájékoztatást kapni a megvásárolt gyógyszer hatásairól és mellékhatásairól.
Nem tudom, hogy szélmalomharc-e levelezni velük ez ügyben... vagy célravezetőbb a helyi gyógyszertárakon keresztül a gyógyszercégeket elérni. Nem tudom.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom egyik nyílt levelében így ír:

Az anyanyelvi jogaink jelenleg is élnek, igaz papíron, lehet nem jók és nem reálisak, és nem épültek az esélyegyenlőség elvére, de nem is használjuk őket, még meg sem próbáljuk érvényesíteni azokat a saját cselekedeteinket keresztül.

Két kulcsszót látok: kiszolgáltatottság és kényelem. Az eredményes ügyintézés vagy a gyógyulás mindig a polgár/beteg érdeke. Az adott helyzetben a kiszolgáltatottság miatt az egyén rendszerint nem közösségi szinten gondolkodik, inkább alkalmazkodik a "hatóság" elvárásaihoz, csak éppen sikerüljön elintézni az elintéznivalót, sikerüljön felépülni a betegségből - a többi nem számít. Ha nincs a kiszolgáltatottság, akkor ott van a kényelem. Ha kis ügyről van szó, annak nincs jelentősége a pillanatnyi érdekérvényesítés szempontjából sem.
Végül jöjjön egy elgondolkodtató, igen kemény Márai-idézet:

"A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak." (Márai Sándor)

Csináljunk valamit

2010-03-17T00:11:00.001+02:00

Zenét csinálok, mondta, és bekapcsolta a rádiót. Zenét csinálok, mondta, és tévedett. A zenét nem ő "csinálta". Fogalma sem volt róla, hogy ki írta a szöveget, ki zenésítette meg, milyen hangszereken és egyáltalán hányan játszottak, vagy melyik stúdióban vették fel. Nem tudta, hogy a rádiónál hányan voltak ügyeletesek éppen, ki volt a műsorszerkesztő, ki volt a technikus; tulajdonképpen még a rádiókészülék működési elvéről sem tudott gyakorlatilag semmit, nem beszélve a frekvencia-sávokról, a rádióhullámok terjedési sebességéről, az amplitúdó-hullámhossz összefüggésről, és még sorolhatnám. Nem tudott az egészről szinte semmit, mégis nyilvánvaló volt számára, hogy ő csinálja a zenét.
Valahogy így vagyunk a gyermek "csinálással" is. A pici testrészek honnan tudják a növekedés térbeli és időbeli szabályait, miféle munka előzi meg a szívkezdemény első dobbanását, ki mutatja az utat a parányi idegszálaknak és hajszálereknek... Nem tudjuk.
Zenét, gyermeket, s még mennyi mindent csinálunk anélkül, hogy észrevennénk: mindez csak lejátszódik vagy megtörténik velünk.

A bizalomról

2010-03-17T00:08:00.003+02:00

Biciklivel mentem munkába. A falnak támasztottam, és nem zártam le.
Mindig is valami szégyenfélét éreztem, amikor lezártam a biciklit. Van egy olyan érzésem, hogy a tolvajnak vélt embertársaim árulója vagyok. A biciklit nem biztos hogy ellopják, az viszont biztos, hogy én nem bízom az emberekben.
Eljátszom a gondolattal: mostantól fogva azzal a feltételezéssel, pozitív előítélettel fogok élni, hogy az emberek alapvetően jók, másoknak rosszat nem akarnak. Válogatás nélkül megelőlegezem mindenkinek a tiszteletet - nem csak személy szerint, közösségi szinten is. Otthon fogom érezni magam a világban, és ebben a naiv felszabadultságban boldog ember leszek... És ha eltűnik a biciklim a fal mellől, akkor feltételezem, hogy valakinek nagyobb szüksége volt rá, mint nekem.
Melyik változat tetszik jobban: elővigyázatos, bölcs szorongással teli életet élni az anyagi kockázat mérséklésével, vagy végig bizalommal élni, és időnként tudomásul venni, hogy megint ellopták a biciklit.
Tudom, azt mondod, irreális és végtelenül naiv ez az egész gondolatmenet. Ezt én is tudom. De egyvalamit, egy tényt azért mégiscsak tudomásul kell vennünk: mindig is valami szégyenfélét éreztem, amikor lezártam a biciklit.

Az én Szuezi csatornám

2010-03-13T14:22:00.004+02:00

Igazán hab a tortán, hogy éppen a kurzus végére érve bukkantam rá egy nagyszerű bemutatóra a SlideShare-ön. Ez a bemutató számomra a Szuezi csatorna, az intraperszonális tudáshálóm két tengerét kapcsolja össze: a szakterületemet az e-learning világával. És hogy még elképesztőbb legyen a dolgok hirtelen összeállása, ezt a bemutatót egy debreceni kolléga írta. Angol a címe, angolul vannak a kulcsszavak, én is angolul szörföltem a világban - és tessék. Aki nem szakmabeli, annak is érdemes megnézni, hogy mennyire elszaladt a világ.
Amatőr blogger vagyok, még nem tudom beágyazni az oldalamra a PowerPoint prezentációt, ezért arra kérlek, klikkelj ide (remélem működik).

Klikkelj rá

2010-03-07T15:35:00.005+02:00

Kulcsi és Pp írásairól nem beszélek, mert ők fekete övesek.
Az alábbi blogokat, írásokat szívesen olvastam. Íme, rangsor nélkül.
Szirbik Gabriella: Illich iskolátlanítási programja és a netokrácia. Többször is elolvastam. Azt hiszem, a világot leírni és/vagy magyarázni próbáló tudományok közül a szociológia az, amelyik a legközvetlenebb módon képes megragadni a mindennapok igazságát. Mindig megörvendeztet, amikor egy szociológus véleményét is hallhatom egy témáról.
Edit: Az empátia tanulható. A konnektivizmus funkcionális alapegysége két csomópont közötti kapcsolat (wow, jól sikerült ez a megfogalmazás); aki hálót akar szőni, annak először meg kell tanulnia az élek létrehozásának és megtartásának tudományát. Ebben segít Edit cikk-sorozata.
Duchon Jenő kisvilága már ott tart helyből mint más nekifutásból. A Valódi tanulás a virtuális világban c. írása volt számomra a leghasznosabb, bár ebben a listában úgy mutat, mint a lelátóról rúgott gól.
Korodi Tivadar blogja megmutatta, hogy félre kell tennem az ezo-bio előítéletemet; ugyan egyik-másik írását olvasva úgy vagyok, mint a számológép nullával való osztás után, mégis az írásai mögött látni vélek egy embert, akivel szívesen vitatkoznék minden nap egy bejegyzésnyit. Nagy inspirátor... :)
Kallós Béla, alias Obi-Two Kenobi igen olvasmányos cikkekkel indított februárban, az utóbbi hetekben azonban feltehetően belemerült az olvasásba :)

A KI kontinens nem létezik

2010-03-07T14:44:00.004+02:00

Az Irányított tudásháló? (Ducon Jenő) című cikket olvasva rájöttem egy nagy igazságra :))

Az intraperszonális tudáshálóban "KI kontinens" nem létezik.

Szobrászok

2010-03-05T20:27:00.007+02:00

19 évig jártam iskolába, és gyakornokként - ahogy mondani szoktam - fél lábbal és teljes szívvel most is diák vagyok. Nagyon sok tanárom volt, de közülük három ember számomra több mint tanár.
A tanító nénimre, László Erzsébetre egy tízéves gyermek szemével, fejével emlékezem. A tanító néni bár szigorú, mégis jóságos, igazságos, kívülről tudja a könyveket és nagyon szomorú, amikor mi nem tanulunk. Fontos tudni róla, hogy hátul is szeme van, a tábla fele fordulva is látja, hogy ki rendetlenkedik. Nagyon sok kedves emlékről tudnék beszélni, de rövidre fogom: azt hiszem, a személyiség-fejlődésemre gyakorolt hatása összemérhető a szüleimével. Ez nem elírás és nem túlzás.
A másik nagy tanítóm Kiss Lóránd kémiatanár. Röviden és találóan úgy jellemezném, mint a poroszos nevelés mintaképe, aki a vidéki iskolában akadémiai méltósággal és ahhoz mérhető szigorral tanította a kémiát. Sokat írhatnék róla, de most két gondolatot emelik ki. Tőle tanultam meg, hogy ne várjak a tanáraimra, hogy megtanítsák az engem érdeklő dolgokat; ha a kezemben van a tankönyv, elérhető a könyvtár, ki állíthat meg... Akkor nem is gondoltam, hogy ennek a mondatnak a megértése egyben életem egyik mérföldköve. A másik emlékezetes tanácsát inkább a jellemzés miatt idézem fel: evés közben (is) nagyszerűen lehet olvasni, tanulni :)
A harmadik emlékezetes tanárom Simon Lukács matematikatanár, osztályfőnököm volt. Amit tőle tanultam, azt Csermely Péter szebben kifejezi, mint én tudnám:

"A jó tanár egyik legfontosabb ismérve a lelkesedés. Az a magával ragadó öröm és hit, amellyel a számára fontos tárgyról, emberről, érzelemről, bármiről beszélni tud. Az a kifogyhatatlan energia, amellyel a szépre és a jóra irányuló cselekvésre mozgósít."

Emlékszem, egy térmértan órán más szemléltető eszköz híján a kályhát rajzolta tele vonalakkal és képletekkel...
Ismétlem, sok tanárom volt és mindegyiküktől tanultam valamit, jó vagy elrettentő példát. Sokan megérdemelnék, hogy e címszó alatt köszönetet mondjak nekik, de ha személyiségem "iskolai szobrászaira" gondolok, először mindig ez a három ember jut eszembe.

Virágom, virágom

2010-03-01T20:26:00.001+02:00

Hervadozott a virág az ablakban. Hiába locsoltuk, leveleit hiába tisztítottuk meg az egyre szaporodó, pókháló-szerű lerakódástól - mégis elszáradt. Illetve majdnem. Piaci vagy eszmei értéke nem sok, kidobhattuk volna és vehettünk volna másikat.

Némi utánajárás után azonban beszereztünk valami szert, ami nem hatott, aztán két másikat, és láss csodát: a virág feléledt. Ennyi a történet. Tudom, semmi extra, kis ügy. Nekem mégis nagy ügy. Kevés olyan pillanat van az ember életében, amikor mindenféle előzetes spekuláció nélkül igazán rá tud csodálkozni a világra. Emlékszem, épp hazaértem a munkából és eszembe jutott a virág. Kimentem a teraszra és amikor megláttam az elszáradó kórón a kiserkenő leveleket... nézd meg ezt a fotót!
Tudd meg, barátom, jóformán semmit nem értünk ebből a világból. A Föld forgását, a szelek járását vagy a levelek kibomlását leírjuk, lerajzoljuk, megmérjük és azt hisszük, hogy értjük.
Ott álltam a város közepén, valahányadik emelet valahányadik teraszán és lenyűgözve álltam néhány aprócska levélke előtt: éreztem, hogy nem tudok majdnem semmit róluk, talán csak annyit, hogy egy kis csoda előtt állok.

Gondolatok az inspirátorról

2010-03-01T17:51:00.005+02:00

Visszahallgattam az Inspirátor témafelvezetőjét. Két megjegyzésem van.
Az én intraperszonális hálózatomban az inspirátor fogalom megfelelője a "mederbentartó". Kányádi Sándortól tanultam, élőben. Egy íróolvasó találkozón azt javasolta a moderátornak, hogy munkaköri megnevezésként keressen magának egy szebb magyar szót a moderátor helyett; gondolkodásra másodpercnyi időt sem hagyva mindjárt felvetette a mederbentartó címet. Mondanom sem kell, senkinek nem jutott eszébe megfelelőbb kifejezés, egyébként is magyar legyen a talpán, aki Sándor bácsival nyelvi kérdésekben licitálásba kezd.
Úgy gondolom, hogy a tanár szerepe egyfajta mederben tartás. Lehet keskeny vagy széles, mély vagy sekély - de valamiféle mederben tartásra, több mint iránymutatásra szükség van. Nem elég a címszó, a témakör felvetése, az irány megmutatása. Ha kémiából nem "rángattak" volna végig a periódusos rendszeren, a reakciótípusokon, molekulák jellemzésén, és még sorolhatnám, nem jött volna el az a pillanat, amikor "összeáll a kép". Saját érdeklődésem és ambícióm nem lett volna elég, hogy egy adott szintet átlépjek. Ismétlem, szükség van egy mederbentartóra, aki nem hagyja, hogy csak átcsorogjunk a térképen, úgy ássa a folyómedret, hogy az minden fontosabb látnivalót érintsen, ugyanakkor nem hagy a mederből (gyakran) kilépni.
Egy másik gondolat.
"A lényeges tudás nem tanítható" gondolatra rögtön Gorgiász ugrott be. Egy ókori filozófusról van szó, akinek három alaptétele a kételkedés netovábbját fogalmazza meg:

Semmi sem létezik.
Még ha létezik is valami, az nem megismerhető.
Ha mégis megismerhető, akkor sem közölhető.

Anélkül, hogy túlzásba vinném a párhuzamot, felhívom a figyelmet a harmadik pontra.

Mi a netokrácia?

2010-02-28T22:46:00.002+02:00

A netokrácia fogalmat egy amerikai folyóirat, a Wired szerkesztősége találta ki a kilencvenes évek elején. Tulajdonképpen szóösszevonásról van szó, internet és arisztokrácia szavak összeolvasztásából származtatták. Később két svéd szociológus/filozófus, Alexander Bard és Jan Söderqvist tette széles körben ismertté a kifejezést, ugyanis szerepel a 2000-ben megjelentetett, nagy feltűnést keltő könyvükben (Netocracy — The New Power Elite and Life After Capitalism). A szerzők szerint kialakulóban van egy új társadalmi berendezkedés, ahol az elit réteget az új internetes arisztokrácia, a netokraták képezik. Netokrata az, aki a modern kommunikációs eszközöket felhasználva kiterjedt kapcsolatrendszert tart fenn, így a szűkebb és tágabb környezete eseményeiről naprakész információkkal rendelkezik. A szerzők a netokratákkal szemben definiálták a fogyasztók (konzum-proletárok) rétegét is, akik az internetet szórakozásra, vásárlásra, tévézésre használják. Véleményük szerint

"a jövőben nem a pénz lesz a legfontosabb tulajdon, hanem az információ és a kapcsolati tőke”.

Felhívják a figyelmet arra, hogy a média főbb csatornái (a TV, rádió, írott sajtó) alapvetően mind egyirányúak az információ-áramlás szempontjából – ezzel szemben az internet lehetőséget teremt működő, ténylegesen interaktív hálózatok létrehozására.

Olvasnivaló innen-onnan:

A kísérlet továbbgondolása

2010-02-26T15:54:00.002+02:00

Az előző cikkben leírt kísérletet továbbgondoltam.
Rájöttem, hogy az utólagos feldolgozás igen nehézkes lenne, ha az összes releváns és nem releváns beszólást át kellene nézni. Ezért érdemes lenne egy néhány (max. 10) szóból álló listát összeállítani, ilyenek például: 1) Egyetértek/tetszik/igaz, 2) Nem értek egyet/ez hülyeség/ húúúúúúú, 3)unom az előadást/nyitott kapukat dönget/tovább-tovább, 4) Elvesztettem a fonalat/miről van szó?, stb.
Az előadás alatt (v. visszanézés) folyamatosan követhetnénk a hallgatóság visszajelzését. Könnyen kiderülne, hogy rettenetesen unalmas vagy ellenkezőleg, igen érdekes, esetleg érthetetlen, stb. Az előadó ezek alapján menet közben javíthat a stílusán, rövidebbre foghatja a mondandóját, bonyolultabb részeket igény szerint megismételhet.
Technikailag igen könnyen megoldható, számos formában (pl. honlapra elhelyezett véleménykutatás, mobilról küldött kód, iskolai számítógép-hálózaton stb.).

Zöld kalapban :)

2010-02-23T21:51:00.008+02:00

Ollé János előadását (ill. Kulcsi beszólásait) hallgatva egy ötletem támadt. Lehet, hogy ezzel feltaláltam a spanyol viaszt, de azért leírom.
Akár egy iskolai számítógép-teremben is el lehet végezni egy érdekes kísérletet. A hallgatóság minden tagja számítógép (vagy egyéb kütyü) előtt ül, az előadó pedig szokásos módon frontális előadást tart. Az anonimitást megtartva a hallgatók egy közös felületre küldik a "twitjeiket", véleményt, asszociációt, stb. Ez azért hasznos, mert egy meg nem oldott gond a szürkének látszó tömeg megszólaltatása. Sokan vannak, akik bátortalanok kérdést tenni fel, nem akarják a tudatlanságukat elárulni vagy egyszerűen nem szívesen szólalnak meg ötnél, tíznél több ember előtt. Másrészt nagyszerű lenyomat lenne, tetten érhetők lennének a gondolatok burjánzásának főbb és nem főbb irányai. (lásd ötletbörze). És akkor még nem beszéltünk a visszajelzésről az előadó irányába, egy igen értékes kritika lenne az egyébként ismert, ugyanakkor mégis személytelen hallgatóság részéről.
Mit gondoltok erről?

A konnektivizmusról piros kalapban

2010-02-22T18:50:00.000+02:00

Amikor a konnektivizmusra és a rendelkezésre álló eszköztárra gondolok, érzem, hogy korlátolt vagyok. Az alábbi történet jut eszembe.
Emlékszem egy kb. másfél éves kisgyermekre, aki az ajtó előtt mindig megállt és sírni kezdett, hogy tegye át valaki a küszöbön, hogy átjusson a másik szobába. Az volt az érdekes, hogy a gyermek az ingatag járás mellett kommandós szinten kúszott-mászott, elméletileg a két szoba közötti 20-30 cm-es szintkülönbség csekélység kellett volna legyen, és mégsem ismerte fel, hogy mindene megvan a megoldáshoz... Annyira érthetetlen és meglepő volt számomra ez a jelenség, hogy most is tisztán emlékszem a kisgyermekre.
Azt hiszem, most valahogy így vagyok én is. Kinyílt a világ előttem, az iwiw-en félezer ismerőst tartok számon, egy tucat egyéb oldalon még jó néhányat, egy-két kattintásra gyakorlatilag bármit / bárkit elérhetek (informatikai értelemben), ráadásul mostanában egy rakás nagyszerű eszközt ismertem meg, és én mégis ugyanúgy elolvasom a leveleimet, válaszolok rájuk, elolvasom a híreket - aztán becsukom ezt az ablakot. Nyilvánvaló, hogy hatalmas potenciál hever előttem, elképesztő lehetőségek várnak felfedezésre, én mégis ugyanazokat az újságokat olvasom, ugyanazon az úton járok munkába, ugyanazokkal a reflexekkel válaszolok, s a terveim is ugyanazok.
Mostanig nem sikerült ennyire árnyaltan megfogalmazni: érzem a levegőben a változást és érteni is vélem, de úgy érzem, a mindennapjaim nem mutatnak ebből adódó minőségi változást.
Idő kérdése?

A konnektivizmusról fekete kalapban

2010-02-21T12:20:00.000+02:00

Gondolkodtam a konnektivizmusról fekete kalapban is...
és eszembe jutott a kommunizmus, mint olyan. Ugye az alapelv az, hogy dolgozzon ki-ki képessége szerint, a javakból pedig részesüljön ki-ki szükséglete szerint. Ez utóbbival nincs gond, mert a közzétett ismeretanyagot nem fogyasztjuk el, de a szellemi tőke létrehozása tekintetében várhatóan igen nagy aránytalanságok lesznek. Ez a körülmény nem zavar addig, amíg hobbiból dolgozol. Amikor azonban egy zárt (vagy véges) munkacsoportnak kell a konnektivizmus szellemében felépíteni egy szellemi katedrálist, akkor bizony frusztráló lehet a tétlen haszonélvezők serege. Biztosan lesznek, akik erőltetettnek találják a párhuzamot, de erről a képről jutott eszembe a kommunizmus.
Ui: Mondok konkrét tapasztalatot is. Évekkel ezelőtt létrehoztam egy yahoogroups-ot többek között azzal a céllal, hogy ott értékes szakmai fájlokat oszthassunk meg szakmabeliekkel. Szép számmal iratkoztak fel, és mindenki nagyon hasznosnak találta a már feltöltött anyagot, de nem tettek hozzá jóformán semmit.
Mit kellett volna /kellene másképpen csinálnom?

Fogalomtérkép tesztelve

2010-02-16T23:38:00.000+02:00

Már nem volt időm a fogalomtérképekkel foglalkozni, kénytelen voltam egy szakmai kérdés után nézni. A klinikán van egy újszülött, akinél az anya bizonyítottan hepatitis C vírussal fertőzött, ennek a témának akartam utánaolvasni.
Egy héttel ezelőtt sorra kinyitogattam volna a könyveimet, tartalomjegyzék, lapozás, plusz-minusz internet.
Most az az ötletem támadt, hogy kipróbálom a fogalomtérképet. Felírtam középre a problémát, és mielőtt szörfölni kezdtem volna, feltettem három konkrét kérdést, igazából csak ezek érdekelnek, a többi csak töltelékszöveg vagy általános műveltség.
A kérdéseim:
1) mekkora a kockázat, hogy fertőződött az újszülött?
2) milyen vizsgálatokat végezzünk?
3) valamiféle antivirális kezelés alkalmazható-e újszülötteknél?
A kérdéseimet rendre berajzoltam, aztán az új cimborával, Diegóval nekiláttunk szörcsölni és festegetni. Húsz perc alatt átolvastam a témát, és kb ugyanannyi időt sminkeltem a Cmap-et. A végén megmutattam a feleségemnek, aki simán kiolvasta az egészet. Tíz perccel később megkérdeztem, hogy mi volt az ábrán és mindenre emlékezett, százalékokra, megjegyzésekre, minden (holnap újra megkérdezem, he-he). Egy kompakt szöveg esetén tutti, hogy nem ugrott volna be minden. Az eredmény reményen felüli!
Sajnos román nyelven írtam, de azért megmutatom nektek is.

Elmetérkép-ötletek

2010-02-16T20:07:00.001+02:00

A Scribd-en találtam egy nagyon jó könyvet (le is tölthető), Jamie Nast: Idea mapping, érdemes elolvasni; sok jó ötletet ad, mi mindenre lehet használni. Az alábbiakban felsorolok néhányat:

Teendők lista
Döntéshozás
Naplóvezetés
Tervezés
Vízió/misszió
Célok
Ügyfelek
Projektterv
Problémák
Könyvek
Előadás tervezése, szemléltetése
Cikkek
Egy adott személyről
Telefonhívások (rendszerezett telefonkönyv)
Munkaköri leírás
Ajándék
Dokumentáció összeállítás
Jelentés
Csoport-elmetérkép
Jegyzetek tanuláshoz
Interjú
Webszerkesztés
Gondolatok rendszerezése
Tanítani másokat elmetérképet készíteni.

Ezek között sok hasznos téma van, de a legötletesebbnek az ajándékot tartom. Azt írja, hogy kellemes (vagy kellemetlen?) meglepetés lehet valaki elé tenni annak jellemzését, összefoglalva egy elmetérképen. Ha szülinapi ajándék, akkor bátran fűszerezheted vicces dolgokkal, vagy eltúlzott jó tulajdonságokkal.

Professzor úr, kérem

2010-02-14T18:16:00.000+02:00

Nem egészen három évvel ezelőtt, 2007-ben történt. Gyermekgyógyászatból továbbképző kurzust hirdettek, a tematika nagyon érdekesnek ígérkezett. A regisztrációs díj a rezidensek zsebéhez mérve nem volt elhanyagolható, mégis sokan jelentkeztünk. Nagy volt a csalódottság, amikor kiderült, hogy a hetvenéves prof egyszerűen csak diktálja az általa összeállított anyagot. Órákon keresztül csak írtunk, írtunk, aztán szünet, aztán ismét írtunk, írtunk (vagy nyitott szemmel aludtunk).
A kurzus végén vettem a bátorságot és kértem az anyagot fénymásolásra. A prof óriási felháborodással közölte, hogy ez az ő szellemi tulajdona, azt tesz vele amit akar, ha nem tetszik, akkor hetekig bányászhatjuk a tematikát különböző szakkönyvekből, stb.
Másnap az első padban ültem a laptoppal, a billentyűzet halk surrogása jelezte, hogy minden szavát írom. Az öregúr kezdetben csak ironikusan mosolygott, aztán negyedóra után már egész barátságosan kérdezte: Tudod írni? Diktálja bátran, professzor úr, válaszoltam. Másnap is diktált, de már nem a lapjairól szóról szóra: fel-alá járkált és mintha emlékeit mondaná tollba, a hallgatóságról szinte megfeledkezve, már csak a laptophoz beszélt...
A vizsga előtti hétvégén szétküldtem a begépelt, formázott anyagot a résztvevőknek.

Sziasztok!

2010-02-14T01:56:00.000+02:00

Ez az első bejegyzés :)
Még visszajövök!